Miért éppen Felcsút? – teszi föl a kérdést a taotámogatások kapcsán a pénteki Nemzeti Sport jegyzete. A politikai nézetek így homályosítják el az emlékezetet, írják fölül a nyilvánvaló tényeket. Pedig ezekre a – magyar sportot bizonyára jól ismerő - jegyzetírónak is emlékeznie illene.
Kezdjük ott, hogy a Puskás Akadémián számonkért taopénzek – a teljes magyar sportban felhasznált taoforrások 2-2,5 százaléka – nem állami támogatások. Nyereséges magáncégek felajánlásai, amelyekre a futtballszövetség által jóváhagyott szakmai programokkal kellett pályázni. Az azonban igaz, hogy ehhez szükség volt az addig magukra hagyott futballakadémiák állami támogatására 2010 után és új társaságiadó-szabályokra 2011-től. Ezek tették lehetővé a magyar sportinfrastruktúra intenzív megújítását, az utánpótlás- és amatőrsport soha nem látott mértékű támogatását. (Nem csak a futballban.)
Ez a rendkívül hatékony koncepció, amelyet azután a nemzeti kormányunknak nagy küzdelemben kellett megvédenie Brüsszelben, éppenséggel itt, Felcsúton született meg. Az általam alapított Puskás Akadémia sportszakmai munkájának tapasztalatai alapján, az itt rendezett konferenciák, az itt zajló szakmai eszmecserék eredményeként.
Hogy aztán másfél évtizedig szolgálja az igazolt sportolók nagy többségét megmozgató hat látványcsapatsportág sokezer szakosztályát, műhelyét és sok százezer magyar gyermek és fiatal sportolását országszerte.
(Sőt, éppen a Puskás Akadémia szerepvállalása révén, az egész Kárpát-medencében.) Szolgálta és szolgálja, de már csak az év végéig, utána ugyanis megszűnik.
De miért éppen Felcsút? Nem hiszem, hogy a cikkíró nem emlékszik arra, hogy amikor a sportot kivéreztető baloldali irányítást 2010-ben nemzeti kormány váltotta, akkor összesen csak három futballakadémia létezett az országban. Az MTK, a Honvéd akadémiája és a 2006-ban alapított Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia, amelyek akkor mind magánkezdeményezésként, önerőből, magánadományokból működtek.
Már akkor Felcsúton zajlottak a legnagyobb fejlesztések a labdarúgó-utánpótlásban, amikor a politikai családunk még ellenzékben volt. Még az előtt, hogy 2010-től az állam végre közvetlenül, pénzzel és jogalkotással is támogatni kezdte a futballakadémiákat és a sportegyesületeket. Mégpedig mindenkit, aki érdemi munkát végzett ezen a területen. Ha bárki megnézi, hogy milyen létesítményekkel gazdagodott az állami támogatások révén akár az MTK (stadion, új sportcsarnok, akadémia), akár a Honvéd (szintén a miénknél jóval nagyobb új stadion, kitűnően felszerelt futballakadémia), sőt minden olyan, később létrejövő akadémia, műhely, amely segítséget kért a kormánytól, akkor jól látható, hogy minden klub minden támogatást megkapott a fejlődéshez, a szakmai munkához.
De ettől még a tény tény marad, hogy Felcsúton az elsők között, már évekkel 2010 előtt létezett és dolgozott, épült és bővült a labdarúgó-akadémia. Egészen pontosan másodikként az országban, az MTK után. 2006-ban tisztelettel kértük és meg is kaptuk Puskás Ferenc és a felesége engedélyét a legnagyobb magyar labdarúgó nevének felvételéhez (amelyre egyébként senki más nem tartott addig igényt).
Ez a tény is jelzi, hogy nem helyi vagy regionális kezdeményezésként, hanem már akkor a teljes magyar futball megújításának az igényével és ígéretével léptünk föl.
Eleve magasra tettük a lécet. Ha pedig húsz év elteltével megnézzük, hogy egykor a nulláról indulva hány játékost adtunk azóta a legjobb magyar proficsapatoknak, sőt a nemzeti válogatottaknak, akkor elmondhatjuk, hogy sikerrel jártunk. Teljesítettük, amiről álmodtunk, amit vállaltunk és amiben talán csak mi hittünk. Ma már az A- és az U21-es válogatott keretek 20-25 százalékát alkotják a nálunk nevelkedett labdarúgók. Jelképes erejű, hogy 44 év után az első magyar részvétellel zajló Európa-bajnokságra 2015-ben Oslóban a válogatottunkat a mi játékosunk, Kleinheisler László „lőtte ki”.
És „Scholes”-t aztán az UEFA a meccs emberének választotta az osztrákok elleni győzelmünk alkalmával 2016-ban, Bordeaux-ban. 1972 óta az első meccsen, amelyet magyarok vívtak az Eb-n. És azóta minden Európa-bajnokságra kijutott a magyar válogatott, mindig Puskás-akadémistákkal a soraiban. Vagy említhetném az angolok elleni, történelmi 4–0-s győzelmet Wolverhamptonban, 2022-ben. A négy magyar gólból hármat Puskás-akadémisták – Sallai Roland és Nagy Zsolt – szereztek.
Vagyis mi mindig a magyar futball egészének neveltük a játékosokat. Szolgáltatni igyekeztünk mindenkinek akkor is, amikor nálunk működött az összes akadémiát kiszolgáló, kiadványokat megjelentető, konferenciákat is szervező módszertani központ. És akkor is, amikor a hozzánk érkező taopénzeket tízmilliárdos nagyságrendben fordítottuk a Kárpát-medencei Akadémiai Rendszer (KMAR) tíz nagy külhoni műhelyének – és közvetve alközpontok, kisegyesületek tucatjainak, gyerekek ezreinek – a támogatására.
Hiszen a külhoni magyar sportközösségek sorsa is a kezdetektől a szívügyünk volt.
Röviden tehát: a Felcsúton felhasznált taoforrásokból az egész nemzet gyarapodott. Minden magyar futballszurkoló örömére igyekszünk végezni a munkánkat. Már 2006-tól működött itt az a műhely, az az utánpótlásközpont, amely Puskás Ferenc jóváhagyásával, az ő örökébe lépve aztán a magyar labdarúgás megújításának a motorja és sikeres központja lett. Tehát ezért Felcsút.
Kedves Olvasóink!
A legnagyobb támogatás számunkra az, ha direktben keresitek portálunkat, amiért hálásak is vagyunk.
Igyekszünk azoknak is megfelelni, akik a közösségi oldalakon keresik a híreket, ezért elindítottuk a Messenger csatornánkat.
Közvetlenül elküldjük neked a nap legfontosabb cikkeit portálunkról.
Köszönjük ha feliratkoztok!
Nektek egy kattintás, nekünk hatalmas segítség.