Dicsőség a hősöknek: 75 évvel ezelőtt vette kezdetét a kitörés

A végsőkig kitartó magyar és német katonák hősiesen védték Budapestet – ezáltal Európa nyugati felét – a bolsevikokkal szemben.1944-45 telén a szovjet ostromgyűrű bezárult Budapest körül. A budai várba visszaszorult – magyar részről Hindy Iván, német részről Karl Pfeffer-Wildenbruch által vezetett – védősereg felélte élelmiszer‑ és lőszertartalékait, utánpótlás-vonalaikat már régen elvágták, a Budapest felmentésére tett német kísérletek kudarcba fulladtak. Pfeffer-Wildenbruch ekkor szánta el magát a kitörésre. Szinte csak az utolsó pillanatban, 1945. február 11-én, 17.50-kor jelentette rádióján az ostromzáron kívül állomásozó alakulatoknak a következőt:„Élelmiszerünket felhasználtuk, az utolsó töltényünk csőre töltve. Budapest védői, választhatunk a kapituláció vagy a harc nélküli lemészárlás közt. Az utolsó harcképes német részekkel, honvédekkel és nyilaskeresztesekkel együtt offenzív módon új harci, és ellátási bázist keresek. Február 11-én a sötétedés beálltával kitörök. Kérek felvételt Szomor-Máriahalom térségében.”Pfeffer-Wildenbruch rádiótáviratára egyhamar megérkezett a Dél Hadseregcsoport főparancsnokának, Otto Wöhlernek lelkesítő válasza:„Német katonák! Magyar fegyvertársak! Abban a pillanatban, amikor hősi harcotok véget ér és katonasorsotok beteljesedik, köszönt benneteket még egyszer a hadsereg és a hon! Hálával és mély tisztelettel hajol meg Németország és Magyarország hős fiai előtt. Eskütökhöz híven az utolsó lélegzetig és a végső odaadásig kockáztattátok életeteket. Egyenlőtlen harc volt, amit többszörös túlerő ellen kellett vívnotok; s ez annál magasabbra emeli példamutató vitézségetek. Kötelességtudatotok és állhatatosságotok lehetővé tette a vezetésnek és a csapatoknak, hogy a nyugat-magyarországi arcvonalon harci intézkedéseket hajtson végre az ellenség ellen, amelyek meghiúsítják azt a tervét, hogy az egész hadszínteret összeomlassza, hogy Magyarországot lerohanja és Bécs alá vonuljon. Húsz szovjet hadosztályt, több nehézfegyver-seregtestet és megközelítőleg ezer repülőgépet vontatok magatokra és kötöttetek le. Eredményes védekezésetek jelentősen meggyengítette az ellenség harci erejét. Minden vöröskatona, akit leterítettetek, minden páncélos, amelyet megsemmisítettetek, minden repülő, amelyet lelőttetek, gyengítette az ellenséget, amely a német és a magyar nép megsemmisítésére özönlik előre. A történelem magasabbra fogja értékelni a kultúra- és néppusztító bolsevizmus elleni hajthatatlan ellenállásotokat annál a katonai sikernél is, amit minden idők egyik legnagyobb városharcában vívtatok ki, s idealizmusotokat, amellyel a keleti sztyeppe-özön elé álltatok. Budapest védőrsége mindig a kötelességteljesítés ragyogó példaképe marad az európai nemzetek közössége számára. Felrázó példátok elátkoz minden gyáva lemondást, emberi nagyságotok a jövő forrása, dicsőséges tetteitek az életet jelentik. Olyan szellemet tanúsítottatok, Budapest katonái, amely által Németország és Magyarország ismét új magasságokba emelkednek fel. Nagyon reméljük, hogy egykor majd viszontlátjuk egymást egy nagy, szabad hazában. Tiétek segítő kezünk bajtársak, kik áttörtétek a Budapest körüli gyűrűt! Üdv és hűség a Führernek! Üdv Magyarország Nemzetvezetőjének!”Az üzenetváltást követően 19:45-kor Wildenbruch visszavonhatatlanul kiadta a parancsot a kitörésre. A történészek szerint pontban 20 órakor körülbelül

45–50 000 katona indult el a történelem egyik leghősiesebb vállalkozására.

Nagyjából 24 000 német és mintegy 20–25 000 magyar katona kísérelte meg a kitörést. Az első méterek után minden addigit felülmúló szovjet tüzérségi pergőtűz fogadta a Bécsi kapu téren a kitörőket. Itt és a Széll Kálmán téren óriási emberveszteségeket elszenvedve verekedték keresztül magukat, és a Budai-hegység irányába folytatták útjukat.A kitörő védőseregből

mindössze 600–700-an jutottak át az ostromgyűrűn, a többiek hősi halált haltak vagy fogságba estek.

Budapest elesett. A győztes szovjetek tömegesen fosztották ki a védtelen lakosságot, a nőket megerőszakolták, a hadikórházakban a járóképtelen sebesülteket pedig brutális kegyetlenséggel gyilkolták le. Budapest erőd (Festung Budapest) elestével kezdetét vette a 45 évig tartó „felszabadítás”. https://youtu.be/vURLYgkKTT4 A Budapestet védő magyar és német katonák tanúbizonyságot tettek idealizmusokról és heroikus életszemléletükről – állva, fegyverrel a kezükben áldozták fel az életüket az európai kultúra oltárán. A végsőkig való kitartásuknak köszönhető, hogy a bolsevik fenevad „csak” Berlinig és Ausztria közepéig jutott, az utókor Európája azonban mégsem a hála és a köszönet, hanem sokkal inkább a megbélyegzés és a hősiesség elvitatásának hangján szólal meg, ha Budapest magyar és német védőiről esik szó. Az elmúlt évek magyarországi kultúr- és emlékezetpolitikája, valamint a Magyar Honvédség hozzáállása elindított egy olyan pozitív folyamatot, melynek célja, hogy méltóképpen meg lehessen emlékezni Budapest védőiről, akik a magyar főváros mellett az egész európai civilizációt védelmezték utolsó leheletükig egy olyan vallás-, haza- és kultúraellenes szörnyeteggel szemben, mint amilyen a Szovjetunió volt. Ahogy a thermopülai csatában elesett 300 spártai harcostól nem vitatjuk el cselekedetük hősies mivoltát, úgy a kitörésben az életüket önként feláldozó több tízezer német és magyar katonával sem tehetjük meg ezt.Dicsőség a hősöknek!Forrás: 888.hu