...akinek nevéhez számtalan legendás és valódi rablás fűződik.
Negyven éven keresztül az Alföld legrettegettebb banditája volt. Pár esztendős korában apját lopásért felakasztották, ő először 1836-ban, 23 évesen került börtönbe, két tehén ellopásáért. A börtönből megszökött, futóbetyárnak állt, bandát szervezett, lóháton járta az Alföldet.
Életét főként az állatállomány dézsmálása, a tehetősebb gazdák kirablása, és a törvény őreivel folytatott állandó harc jellemezte. Hamar követőkre talált a társadalom peremére szorult férfiak körében, és idővel, mintegy 150 fősre nőtt csapata. Csárdákban vagy házaknál laktak, a helyiek megfélemlítésével, vagy egy nő szerelmének eredményeként.
1845-re belefáradt az állandó számkivetettségbe, levélben arra kérte a királyt, hogy kegyelmével biztosítsa számára a becsületes élet lehetőségét, kérelmét azonban elutasították.
Az 1848-49-es szabadságharc idején az Országos Honvédelmi Bizottmány vezetőjeként Kossuth elfogadta Rózsa jelentkezését, a honvédek oldalán belépett a háborúba, és a szerbek ellen küzdött. Azonban katonának nem váltak be, mert a betyárok fittyet hánytak az OHB utasításaira, ráadásul tovább fosztogatták a Délvidék polgárait.
A szabadságharc bukása előtt körözést adtak ki ellene, de csak nagy sokára, komája árulása révén tudták elfogni. A kiegyezést követő, 1868-ban meghirdetett amnesztiáig raboskodott. Miután szabadlábra került, szinte azonnal visszatért régi életéhez.
A Szeged és Budapest között közlekedő postavonatot sikertelen rablási kísérletében sok embere meghalt, ő maga is megsérült és nem sokkal később elfogták. Az ügyész halált kért, végül ismét börtönbe került, de már nem tudott megszökni. Szabóként, majd harisnyakötőként dolgozott, egészen 1878-ban bekövetkezett haláláig.
