Vadhajtások

Apáti Bence: Kába Nyugat, éber magyarok

AZ ESZEMENT LIBERÁLIS ESZMÉK A PANDÉMIA IDEJÉN IS JÓCSKÁN KIFEJTETTÉK ROMBOLÓ HATÁSUKAT

 

A járvány elleni védekezés első nagy csatáit a hazai ellenzék és a teljesen indokolatlan tömeges tesztelést március óta habzó szájjal követelő ellenzéki sajtó legnagyobb bánatára fölényesen megnyertük. Talán halkan és óvatosan azt is kijelenthetjük, hogy magában a háborúban is nyerésre állunk. Pedig az ellenségünk egy láthatatlan, kegyetlen és könyörtelen gyilkos.

Amely nem kíméli a gyengéket és az időseket. Ami Nyugat-Európában fényes győzelmeket aratott. És ami elvtelen szövetségeket köt. Mert minden háborúban vannak gyávák, árulók és tudatlanok. (Ők az ellenség szövetségesei.) És ami olyan elmondhatatlan pusztítást végzett például Olaszországban, hogy arra nagyon nehéz szavakat találni. Ahogyan arra sem, hogy februárban a szélsőliberális propaganda azt az őrültséget bírta kitalálni, hogy az utcákon és köztereken kínaiakat vagy kínaiaknak kinéző embereket kell ölelgetni.

Hiszen Nyugaton minden kisiskolás tudja, hogy ha koronavírus üti fel a fejét az országban és öl meg 32 ezer embert, az közel sem akkora baj, mint ha az ázsiai származásúak egy kis része a rasszizmus áldozata lesz. És itt most nem olyan dolgokra kell gondolni, mint hogy esetleg olasz ultrák kínaiaknak kinéző járókelőket támadtak volna meg vagy hogy tömegével gyújtották fel a kínai éttermeket. Nem történt ilyesmi. Ma már az is rasszizmus, ha egyes olaszok olyan ocsmányságokra vetemednek, hogy időnként óvatosan kikerülik, esetleg mint valami kegyetlen náci tiszt, elfordulnak a kínai emberektől vagy ritkábban járnak kínai kifőzdékbe. Aminél, lássuk be, roppant nehéz szörnyűbb és embertelenebb dolgot elképzelni. A középkorban ragadt és emiatt a fenti sorainkat rosszallóan és fejcsóválva tudomásul vevő olvasóinknak mondom, hogy egyrészt szégyelljék magukat, másrészt vegyék szépen tudomásul, hogy a progresszió forradalmának útja rögös és áldozatokkal van kikövezve.

De egyetlen háborút sem lehet halottak nélkül megnyerni. A liberalizmus sem fog soha győzedelmeskedni, ha nem vesszük tudomásul, ha nem fogadjuk el, hogy a szent cél érdekében el kell temetnünk néhány tízezer áldozatot. Akik egyébként is csak boomerek, nyuggerek, templomba járok öregek, akik nem értik a modern idők szavát, és akik minden bizonnyal közönséges klímabűnözők. Valószínűleg nem is ők ölelgették könnyes szemekkel a szegény kínaiakat. Ők mindössze belehaltak az „Ölelj meg egy kínait!” mozgalom által kitalált liberális őrültségbe.

Ismételjük is meg a döbbenetes számot. Ismételjük meg, mert a függetlenobjektív sajtóban egyre ritkábban kerülnek elő az európai halálozási adatok. Nem véletlenül. Ugyanis ha nem a Karácsony Gergelybe fülig szerelmes liberális újságírók szempontjából vizsgálnák a koronavírus áldozatainak számát, akkor az olvasóik előtt is nyilvánvalóvá válhatna, hogy az általuk folyton gúnyolt és támadott operatív törzs, az Emmi, Kásler Miklós, Orbán Viktor és a magyar kormány jól szervezte meg a védekezést.

Tehát rögzítsük! A nálunk sokkal gazdagabb Olaszországban 32 ezer ember halt meg. Eddig. De ott van Spanyolország is, a másik európai állam, ahol a járvány szövetségesekre talált, és ahol ennek következtében 28 ezer áldozatot követelt a vírus. A szövetségesek Spanyolország esetében egy majd százezres feminista tömegtüntetés résztvevői voltak. Ki kell mondani: ők segítették a vírus terjedését. Hiszen nemcsak a rasszizmus sokkal félelmetesebb ellenség, mint a vírus, hanem az elnyomó patriarchátus is. A férfiak. A fehér férfiak.

Tehát nem a csillogó barna szemek büszke tulajdonosai, akik olyan féltőn óvják otthonról hozott hagyományaikat, hogy a feleségeiket csak nagyon ritkán engedik ki az utcára, és a kivételes alkalmakkor is gondosan nagy, fekete leplekbe csomagolják őket. Ugyan! Nem a muszlim szokásokat ápoló férfiak ellen kell tömegtüntetést szervezni pandémia idején. Mit számít a többnejűség? A gyermekházasságok? A nők elleni megengedett erőszak? Szó sincs ilyesmiről! A feministák nem a közel-keleti muzulmánok nőellenes szokásai, hanem a fehér, heteroszexuális, keresztény férfiak miatt mentek ki az utcára tiltakozni. Amivel aztán jól be is robbantották a vírust.

És ott van Franciaország, ahol jelenleg 28 ezer halottat gyászolnak. A Franciaországban élő arabok is idegenkednek a szabályoktól, ők sem szeretik, ha a hatalom korlátozza a féktelen szabadságvágyukat. Nem is tartották be a kijárási korlátozásokat. A francia rendőrség ugyan nem túl lelkesen, de most is igyekszik betartatni a korlátozásokat, de az ilyen irányú intézkedéseik vége az esetek túlnyomó többségében mindig felgyújtott rendőrautókat és felpofozott, a korai nyugdíjazásukon gondolkodó, vérző orrú és zokogó rendfenntartókat szokott eredményezni. Meg a korlátozás betarthatatlanságát.

Franciaországban tehát 28 ezer halott van. De ott vannak a haladó sajtó által csodált, különutas svédek, akik kimondva-kimondatlanul a nyájimmunitásra tették fel tétjeiket. Hazárdjáték volt ez a javából. A vírus elleni csatát el is vesztették, viszont kimondottan jól állnak a népességcsere nevű játékban. Úgy hullanak a svéd idősek, mint a legyek. A fiatal újsvédek aránya így egyre magasabb a „különutasoknál”. Milyen morbid kifejezés is ez! Különutasok. Szómágia mindössze. A „tehetségtelen tömeggyilkosok” sokkal kifejezőbb lenne.

De ne felejtkezzünk meg Németországról sem, ahol megfosztották Michelin-csillagától Jean-Claude Bourgueil sztárszakácsot rasszista kijelentése miatt. Az általa vezetett Im Schiffchen nevű düsseldorfi étterem azóta tálal fel rosszabb ételeket, mióta egy Facebook-posztban azt írta, hogy az újranyitás után étterme nem látja szívesen a kínaiakat.

Az étteremkalauz sokkal haladóbb természetűbbnek mutathatná magát, ha egy közleményben tudatná a világgal, hogy minden, szerintük rasszista séf azonnali hatállyal hagyjon fel a főzéssel, és a továbbiakban maximum otthon, a négy fal között készítsen lecsót. A német kormány se tétlenkedjen! Haladéktalanul vesse börtönbe a kínai vendégeket nem szívesen fogadó szakácsot. Vagy lövesse agyon. Ezek most a legfontosabb dolgok egy világjárvány idején, nem pedig a hatékony védekezés. A liberális agymosás ugyanis egy percig sem szünetelhet. Véleményszabadság? Még mit nem! Csak egyféle német vélemény lehet, az pedig a liberális. Vagy egyből ugrik a híres-neves Michelin-csillag.

Mi, magyarok pedig foglalkozzunk a fontos dolgokkal, legyünk továbbra is óvatosak, megfontoltak, tartsuk be az intézkedéseket a lazítások idején is, és adjunk hálát a Jóistennek, hogy nem a Karácsony Gergely- és Gyurcsány Ferenc-féle nyugatos demokraták vezetik az országot.

 

Apáti Bence írása a Magyar Nemzetben jelent meg