Lenyűgöző az az erőfeszítés, amellyel a Jobbik leghűségesebb szolgaportálja, az Index próbálja mosdatni a párt szkinhedmúltú, cigányverő elnökét. Legújabb fölmentő érvük, hogy Sneider Tamás viselt dolgairól már írt a Népszabadság a kilencvenes években, ezért csak a kormánypropaganda próbálja napirenden tartani ezt a bagatell ügyet… A másik módszer a figyelemelterelés: most épp azt bizonygatják, hogy a kormány pár százezer forinttal támogat egy – szerintük – „szkinhed-zenekart”, amelynek frontembere korábban azt nyilatkozta: az fáj neki a legjobban, ha a magyarok vére hull. Az eltékozolt pár százezer forint miatt komoly tényfeltárásba fogott a jeles kiadvány.
Adott egy politikus, Sneider Tamás, a Jobbik elnöke, egykori egri szkinhed-vezér, aki bűntársaival együtt botokkal és kábeldarabokkal felszerelkezve verte szét egy mozgássérült férfi arcát hosszú évekkel ezelőtt. Aki olyanokat nyilatkozott, hogy „Jöhetnek a cigányok, agyonütök mindenkit!”. Vagy, hogy „Külsejük alapján fel lehet ismerni a bűnözőket. Cigányok.” Bár Sneider szkinhed-múltjáról már vázlatosan lehetett tudni, ám olyan részletességgel nem ismerte senki (Sneidert leszámítva), mint ahogy az az elmúlt hetekben napvilágra került. Sneider élettörténetének fokozott aktualitását az adja, hogy az általa vezetett alakulat (Jobbik) éppen teljeskörű összefogásra, elmélyült szerelmi nászra készül a balliberális ellenzék többi pártjával. Azokkal a balliberálisokkal, akik évtizedekig minden magyar zászló és kokárda mögött náci- és szkinhedveszélyt láttak.
Mit tehet az egyszeri, mélabús ellenzéki propagandista, hogy Sneider Tamás (szkinhedes becenevén: Roy) rovott múltját kissé fazonírozza, s ezáltal kifogja a szelet a kormányoldal kampányából, amely holmi cigányverés emlegetésével próbál éket verni a bimbózó ellenzéki összefogásba?
- Első lépés: meg kell próbálni nevetségessé tenni a szkinhedvádat.
Nehéz, de nem lehetetlen küldetés. Így születhetett meg a hazai Sneider-mosdató irodalom legragyogóbb alkotása az Indexen, amelynek cinikus címéből gyakorlatilag minden kiderül: „Nahát, mik nem történtek 27 éve a Jobbik cigányverő szkinhed elnökével!” Maga a cikk beltartalma sem okoz csalódást. Arra fut ki a történet, hogy Sneider szkinhedkedésében semmi szenzáció nincsen, hiszen arról már a Népszabadság is írt a kilencvenes években. Tehát nincs itt semmi szenzáció, lehet tovább haladni, mindenki kotorásszon inkább a saját múltjában, tessék leszállni szegény Royról… Éppen csak az alábbi néhány apróságot felejti el kedvenc agitációs propagandaportálunk:
- A kilencvenes évek már elég régen voltak. (Nagyjából harminc éve.)
- Az ország egy tekintélyes része soha nem olvasott Népszabadságot (és már nem is fog), így őket is érdemes fölhomályosítani. Azokat meg különösen, akik akkor még meg sem születtek.
- Létezik egy szakkifejezés, az „aktualitás”, amely az újságírás egyik legfontosabb zsinórmértéke. Tehát lehet, hogy volt bizonyos aktualitása Sneider szkinhedkedésének a kilencvenes években, ám akkor még nem volt pártvezér és nem készült a balliberálisokkal légyottra. (Aktualitása egy tízes skálán: 1 pont.) Most viszont már pártvezér, és épp légyottra készül azokkal az erőkkel, amelyek létezésük értelmét évtizedek óta a nácik és egyéb állatfajták elleni küzdelemben látják. (Aktualitása egy tízes skálán: 10 pont.)
- Azért számos aranyos kis részlet kiderült az elmúlt hetekben arról a bizonyos cigányverésről, ami az Index szerint már lerágott csont. Tehát nemcsak aktualitásuk, hanem hírértékük is van ezeknek a beszámolóknak. Akár tetszik ez a Sneider-mosdató Indexnek, akár nem.
- Második lépés a Jobbik szalonképessé tételében: másokat le kell nyomni ugyanazokba a mélységekbe, ahol Sneider-Roy és a Jobbik volt-van.
Ezt az igyekezetet példázza az Index hétfői örökbecsű műve, amely „Szkinhedekkel zenélők kapnak NKA-pénzt erdélyi koncertre” címmel látott napvilágot. Ebből aztán kiderül, hogy a március 16-án Székelyudvarhelyen megrendezendő Nemzeti Dal Ünnepe kemény hárommillió forintot kapott a Nemzeti Kulturális Alaptól. Pedig – emeli föl mutatóujját az agitprop-kiadvány szerzője, Sajó Dávid – ott a Romantikus Erőszak (Romer) nevű „szkinhedzenekar” is fellép. A szkinhedséget alátámasztó bizonyíték szerinte, hogy volt egy szkinhedekről szóló számuk, amiben vaskereszteket (német kitüntetések) is látott. Továbbá az együttes frontembere, Sziva Balázs öt éve azt nyilatkozta: inkább nevezzék rasszista, kirekesztő és szélsőséges eszméket népszerűsítő együttesnek őket, mint demokratának vagy liberálisnak. (Miután az SZDSZ jóvoltából a „liberális”, roncsellenzékünk jóvoltából pedig a „demokrata” jelző mára fosztóképző lett, így vagyunk pár millióan, akik szintén ódzkodunk a „liberális” és „demokrata” minősítésektől.) Ugyanebben a 2014-es interjúban Sziva azt is mondta:
„Mi nem vagyunk soviniszták, csak nekünk a magyar vér hullása fáj jobban.”
Nem árulok el titkot: az Index szerint ez a gondolat is a szkinhedség ismérve. E logikából következően valószínűleg a magyarok elsöprő többsége is szkinhed, hiszen az elsöprő többségnek bizony a magyar vér hullása fáj a legjobban. Bár az Index ezt nem említi a bűnlajstromban, én megteszem: a Romantikus Erőszak bizony nem szereti a trianoni békediktátumot sem.
VIRÁGOZZÉK MINDEN VIRÁG, MI?
Az Index szerzője, miután a szkinhed jelleget leleplezni vélte, hatalmas energiákat mozgósított, hogy megfúrja az egész székelyudvarhelyi zenei fesztivált a maga kemény hárommillió forintos állami támogatásával együtt. (Amiből legfeljebb pár százezer jut a Romernek, hiszen több fellépő van.) Elvégre: mi az, hogy más együttesek ezekkel egy színpadra akarnak állni? Sajó Dávid mindjárt rá is csörgött az AWS-re, amelynek menedzsere jelezte, fontolgatják, hogy inkább nem lépnek föl a Romerrel együtt, mert nem szeretik a kirekesztést. (Csak én érzem itt az ellentmondást?)
De tudják mit? Legyünk nagyvonalúak, és a bugyuta „érvelés” dacára egy pillanat erejéig fogadjuk el tényként, hogy a Romantikus Erőszak nem egy nemzeti rockegyüttes, miként magukról állítják, hanem tényleg egy „szkinhed-zenekar”, mint Sajó mondja. Higgyük el az Indexnek egy pillanat törtrészéig, hogy igazat írt, még ha az izzadságot látjuk is a homlokukon, ahogyan próbálják bizonyítani: a kormány hatalmas pénzekkel tömi a szkinhed-kultúrát. Még ha így teszünk, akkor is ordító a különbség a Sneider- és a Romer-ügy között.
- Sneider Tamás szkinhedvezér volt. Felfegyverkezve, csoportosan bántalmazott egy embert származása miatt, s ezért őt a bíróság jogerősen elítélte. Ez a súlyos, megbocsáthatatlan bűncselekmény az Indexnél ma már csak egy bagatellizáló címet, és egy mosdatással fölérő cikket ér. Sziva Balázs esetében sem szkinhed-vezérségről, sem cigányok megveréséről, sem más gyűlölet-bűncselekményről, sem arra való uszításról nincs tudomásunk – de még az Indexnek sem.
- Sneider ma az ellenzék legerősebb pártjának elnöke, amely épp összebútorozni készül a többi ellenzéki alakulattal. A Jobbik több százmillió forintnyi közpénzt kap az államtól, de – mint az Állami Számvevőszéktől tudjuk – még azzal sem képes tisztességesen elszámolni. Ezzel szemben a Romer legfeljebb pár százezer forintot kap, hogy egy határon túli magyar fesztiválon hazaszeretetről szóló dalokat énekeljen.
Aki szerint ez a két eset egy lapon említhető, annak valószínűleg alapvető arányérzékelési és/vagy morális problémái lehetnek. Esetleg az illetőt Sajó Dávidnak hívják. (Tessék választani, ki a szimpatikusabb: a kopasz bácsi a fönti videón, vagy ez a böfögős, csámcsogós Sajó Dávid itt alább!)
Forrás: PestiSracok - Pilhál Tamás
