"Hazaszeretetről tanulhatnánk a lengyelektől”– nyilatkozta a ma7 portálnak Somogyi Előd a Felvidéki Szablyavívó Iskola alapító mestere, amikor arról kérdezték, mi volt a Lengyelországból hazahozott élmények legerősebbike.
A már hagyománnyá vált „Lengyel-Magyar Kard Napja” elnevezésű előadásokkal és szablyabemutatóval tarkított eseményen ugyanis a komáromi szablyavívás évszázados hagyományait feltámasztó mester iskolája is képviseltette magát."A lengyelek szeretettel emlékeznek Báthory István erdélyi fejedelemre és védelmező szablyájára, ahogy nem feledték el azt sem, hányszor állt ki egymás mellett lengyel és magyar a történelem forgatagában.” – mondta Somogyi Előd, a szablyaiskola mestere.A fejedelem neve már csak azért sem merülhet feledésbe, mert az általa használt fegyvert mind a mai napig batorówka-nak nevezik. Nem is érdemtelenül, hiszen éppen Báthory volt az, aki bevezette Lengyelországban a huszár harcmodort.
Ugyanakkor a magyar vívótechnika sporttörténeti jelentőséggel is bír a lengyelek számára.
Tizennyolc világbajnoki aranyérmüket nem másnak, mint Kevey Jánosnak köszönhetik. Somogyi Előd pedig olyan átéléssel beszélt Kevey kalandos életútjáról, hogy szinte filmként peregnek előttem az események.
A történet az 1924-es, csalódást keltő olimpiai szereplés után indul egy lengyel csapat Magyarországra látogatásával, akik egy eredményesebb vívótechnikát próbáltak keresni. Az akkoriban méltán nagy presztízsnek örvendő, Borsody László vezette Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetben azonban elutasították őket, hiszen a mester csak saját katonavívóival kívánt foglalkozni. Végül aztán Borsody, egyik tanítványának közbenjárásával kötélnek állt, és fogadta vívótermében a “küldöttséget”. Az egyre szorosabbra fűződő lengyel-magyar barátság hatására (melyre a történelem már számos példával szolgált) Lengyelországba küldték Kevey Jánost, hogy ott oktassa a magyar technikát. Innen pedig már egyenes út vezetett a lengyel vívás későbbi sikereihez.
A rendezvényen elhangzó előadások nem csak madártávlatból tekintették át a lengyel és magyar vívás történetét, hanem a szablyavívás vérkeringésében mindmáig aktívan tevékenykedő mesterek osztották meg személyes tapasztalataikat és látásmódjukat a sportággal és hagyományőrzéssel kapcsolatban.„A Felvidéki Szablyavívó Iskola legfontosabb célja nem a versenyzés, hanem a hagyományőrzés”- hangsúlyozza Somogyi Előd.Forrás: Magyar FórumKapcsolódó:
