Vadhajtások

A gyöngyöspatai cigány-pénzekről őszintén

Polgári Szilvia: Iustitia ébredése

Ön kinek ad igazat? – teszi föl a kérdést a HírTv, Orbán Viktornak, aki szerint igazságtalan munka nélkül milliókat kifizetni vagy a Soros-szervezetnek, amely szerint százmilliós összeget kell kifizetni a gyöngyöspatai romáknak szegregáció miatt?

A kérdés egyszerű, a válaszok túlnyomó többsége pedig borítékolható, még akkor is, ha a balliberális ellenzék és a jogvédők azzal vádolják a miniszterelnököt, hogy a társadalom megosztására törekszik. Valójában azonban épp az ellenkezője történik: a társadalom összekovácsolása az igazságosság tömeges igénye mentén. A gyöngyöspatai cigányok és a börtönkártérítések ügye napok óta tölti be a médiateret, s aligha akad olyan közügyekre kicsit is fogékony magyar ember, akit ne érdekelne e két példanélküli történet hogyan továbbja. 

A kormánykommunikáció nem véletlenül teszi fel a kérdését úgy ahogyan, hiszen e két ügyben a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás olyan messze került egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, így a társadalmi igazságérzet tovább roncsolódik; vörösiszap-ügy, Czeglédy-ügy, Szeviép-ügy. Igazságosan járt-e el a jog? Nem! Ám ha kizárólag jogi aspektusból szemléljük az eseményeket, valóban aggodalomra adhat okot jogerős bírói ítéletek kormányzati felülbírálása, azaz saját törvényeink semmibe vétele. 

Nem mindegy azonban, hogy milyen kérdésre adunk jogszerűtlen választ, és a döntésünk nyomán befolyásolt eseménysornak végül mi lesz a kimenetele. A modern nyugati világban – szűkítsük csak erre a kört – csupa jogszerű lépéssel akad dolgunk? Vajon Merkel jogszerűen járt el, amikor egyszemélyi döntése nyomán de facto megnyitotta az Európai Unió határait a világ összes szír menekültje előtt, bemondásos alapon? Mi motiválta ebben a döntésében a kancellárt, és mi lett a beáramló muzulmán tömegek európai tartózkodásának a következménye? Vagy: az Európai Unió mindenkori döntései bevándorláskérdésben jogszerűnek nevezhetőek? 

Ebben a relációban a mi cigányaink és bűnelkövetőink ügye – amely markáns metszetet mutat – tiszta sor. Gyöngyöspata 2500 fős lakosságának mindössze 20 százaléka cigány, ám ahogy látjuk, ennyi is elég ahhoz, hogy egy település – a jogvédők „áldásos” tevékenysége nyomán és kormányzati beavatkozás nélkül – csődbe menjen. De akkor kik is az igazi áldozatok? 

A magyar társadalom józan többsége halálosan unja már a cigánysággal kapcsolatban felszínre kerülő problémákat. Unjuk a börtöneinkben felülreprezentált etnikum erőszakosságát, unjuk az áldozati pózt, a mérhetetlen lustaságukat, unjuk, hogy a jogvédők a cigányságot kizárólag jogokkal, míg a többségi fehér társadalmat velük szemben csak kötelességekkel ruházzák fel, unjuk a rasszista bélyeget, unjuk a rendszerszintű ingyenélést, a kulturálatlanságot, a hálátlanságot, unjuk, hogy a gyakran tetten érhető pozitív diszkrimináció ellenére is csak követelnek, követelnek, követelnek. Elég volt! Az ingyen étkeztetés és az ingyen tankönyv sincs ingyen, csak a cigány nem fizet érte, a magyar adófizetők viszont igen, ám a magyar adófizetők nem tudják megírni a cigánygyerek helyett a házi feladatot, és olyan sincs, hogy egy iskola legyen a hibás azért, mert nyolc év alatt képtelen valaki elsajátítani legalább az írás és az olvasás képességét. Nem az iskola feladata megtanítani a gyereket a WC használatára, a kulturált étkezésre, de lefürdetni és tiszta ruhát adni rá sem a tanári kar dolga. Megfegyelmezni pedig bizonyos határokon túl lehetőségük sincs, mert ha netán az őrjöngő, társait rugdosó cigánygyerek kap egy fülest, akkor kitör a libsi tatárjárás, hogy a rokonok lincseléséről ne is beszéljünk. Ki kellene mondani végre és jó erősen aláhúzni, hogy a cigányságnak is vannak kötelességeik, a sokat emlegetett jogaik mellett, ki kellene mondani, hogy amennyiben áldozatok, akkor csakis önmaguk áldozatai, ugyanis egyetlen fehérbőrű ember sem tart pisztolyt a fejükhöz és akadályozza őket a tanulásban, munkában, és egyáltalán: a tisztességes, emberhez méltó körülményeik kialakításában. Sőt, ami azt illeti, jóval több támogatást kapnak, mint bárki más. 

Ám most, hogy a „szegregáció áldozataiként” lehetőségük nyílna újfent ingyenes oktatásra, szakképzésre, csak kibújik a szög a zsákból, mivel hallani sem akarnak róla. Nekik a pénz kell! És ha netán megkapják, majd fél év alatt elverik, ismét kell, arról nem is beszélve, hogy milyen precedenst teremtene ekkora összeg kifizetése. Ám Soros jogvédői szerint a magyar „paraszt” arról ismerszik fel, hogy bár menthetetlenül rasszista, mégis, kimeríthetetlen bankkártyával a zsebében jár-kél, s élete egyetlen célja, hogy a cigányokat eltartsa. Mindenesetre akárhogy alakul is, módfelett kalandos idők elébe nézünk. 

 

 

A cikk írója olvasónk