Vadhajtások

Hallottam, hogy beszélnek a riporterek Tommy Robinsonról

Ismét elhalasztották Tommy Robinson tárgyalását.

Mielőtt besétált az Old Bailey-be (Anglia és Wales központi büntetőjogi bírósága) egy meghallgatásra, mert állítólag megsértette a bíróságot, Tommy Robinson azt mondra, a média “az emberek ellensége.”

Kijelentését folyamatosan növekvő támogatóinak tábora kitörő lelkesedéssel, tapssal fogadta.

Én ekkor bent voltam a tárgyaló teremben és az első sorból nézhettem, hallgathattam végig, hogy beszélnek a média alkalmazottai Robinsonról egy olyan helyzetben, amikor azt hiszik, mindenki egyetért velük.

Szeretném újra egyértelművé tenni: azért látogattam Nagy-Britanniába, mert a tények és a korrektség híve vagyok, nem pedig azért, mert Tommy Robinsont támogatom. Ez a nyitottság azonban nem volt meg legalább két másik médiában dolgozó kollégában, akik tudósítottak az ügyben.

Amíg én a bíró érkezése előtt saját tudósításomat készítettem elő, két riporter beszélgetett mögöttem. Mindketten – egy férfi és egy nő – a brit Hírügynökségtől voltak. Nem cikkírók, csak riporterek, akiknek publikációit az egész Egyesült Királyságban olvassák.

Alapesetben nem hoznék nyilvánosságra privát beszélgetéseket – kiváltképp olyanokat nem, amelyekben én magam nem vettem részt. Ebben az esetben azonban a beszélgetés egy tömegben zajlott és nem történt arra irányuló erőfeszítés, hogy a beszélgetés tartalma privát maradjon. A riporterek egyszerűen azt feltételezték, hogy mindenki körülöttük hozzájuk hasonlóan gondolkodik.

Gúnyolódtak és nevetgéltek “az emberek ellensége” megjegyzésesen, sőt, meg is kérdeztek néhány újonnan a terembe érkező újságírót, tudják-e, hogy ők a britek ellenségei.

A következő pár percben az elfogultság még nyilvánvalóbbá vált.

A férfi riporter látta Ezra Levantot (Tommy bizalmasa, aki a korábbi tárgyalásairól Twitteren keresztül tudósított) a bíróság előtt és megjegyezte kollegájának, hogy Levant nyilvánvalóan megsértett egy pontosan meg nem határozott törvényt.

“Le kell tartóztatni” – jelentette ki mindennemű kedélyesség nélkül. – “Gyűlöletet korbácsol fel.”

A riporter nem vont le további következtetéseket, a kollégája nem válaszolt.

Néhány pillanattal később, a riporternő kifejtette, Tommy bűnössége egyértelmű: “Megsértette a bíróságot, ehhez nem fér kétség.”

Persze, amikor a bíró ügy döntött, hogy az ügyet a legfőbb ügyész hatáskörébe utalja, az éppen azért volt, mert az összetett ügy kapcsán pont elegendő kétség merült fel ahhoz, hogy az egy mindenre kiterjedő meghallgatást tegyen szükségessé.

Amikor a két riporter az utcán lévő tömeg méretéről spekulált, nyíltan megbeszélték, hogy kisebbnek fogják bemutatni, mint amekkora valójában. Az egyik riporternek egy rendőr mondta, hogy akkor egy körülbelül 1500 fős tömeg tartózkodott a bíróság épületének közelében. Némi alkudozás után, a Hírügynökség munkatársai megbeszélték, hogy „néhány száz” fős tömegről fognak hírt adni.

Ezek közvetlen idézetek és vagy elhangzásuk pillanatában, vagy néhány másodperccel azután kerültek rögzítésre. A saját fülemmel hallottam őket, nem másodkézből. A Hírügynökség szóvivője azt mondta, hogy „pontatlanok” és „félreértettek” ezek a szavak.

„A Hírügynökség megfelel a Brit Királyság és a világ minden olvasójának legmagasabb szintű elvárásainak az újságírás minden területén. A tisztesség és a pontosság a Hírügynökség beszámolóinak sarokkövei, és Tommy Robinson ügyéről készült tudósításunk egy újabb példája a színvonalnak, amit képviselünk” – jelentte ki a szóvivő. – „Nincs hozzáfűznivalónk további pontatlan és félrevezető gyanúsítgatásokhoz, amelyek félrehallott, privát beszélgetések részletein alapulnak.

A média munkatársai nem rögzíthetik a bírósági eljárást, így csak a szavamat tudom adni. De létezik rögzített verzió. A bíróság hivatalos felvevő készüléke be volt kapcsolva, és azon leszek, hogy megszerezzem a hangfelvétel másolatát.

A média irányába jelentős ellenszenv volt tapasztalható a tömegben. Egy férfi, azt hívén, hogy én is a fősodratú médiában dolgozom, rám és a laptop táskámra öntött egy üveg vizet és „szemétnek” nevezett. Erre a viselkedésre, a célszemély kilététől függetlenül, nincs mentség.

Miközben a tárgyalás után felvételt készítettem a felvonuló tömegről, az egyik felszólaló, akivel megosztottam a történetet a Hírügynökség munkatársairól, a kezembe adta a mikrofont és megkért, mondjam el a sztorit az embereknek.

Miután sosem mondok nemet a mikrofonra, felolvastam az idézeteket a megjelenteknek, akik énekelve fejezték ki a média iránt érzett undorukat. Voltak kifejezetten visszataszító megnyilvánulások. Én megértem a frusztrációt, de nem szeretem, amikor az egész szakma munkatársait egy kalap alá veszik. Azoknak, akik egy meghatározott üzenetet igyekeznek alátámasztani a beszámolóikkal, változtatniuk kell.

Újságíróként az elfogultság nem hökkent meg. Az elfogultság, melyet az újságírásként igyekeznek eladni viszont igen.

Forrás:

http://www.andrewlawton.ca/i-overheard-how-reporters-talk-about-tommy-robinson/