A varsói felvonulást sokan Európa legnagyobb nacionalista utcai rendezvényeként tartják számon. Ezzel kapcsolatban azért meg kell, hogy jegyezzük, hogy van benne némi költői túlzás, még akkor is, ha valóban egy grandiózus eseményről beszélünk. A felvonuláson ugyanis nem csak olyan csoportok és személyek vesznek részt, akik önmagukat “nacionalistaként” definiálják. A mérsékelt konzervatívtól a szélsőjobbig mindenki képviselteti magát az eseményen, és erre jön rá számos külföldi delegáció. Ezen sorok írója is jelen volt a 2011-es vonuláson, természetesen a “nacionalista blokkban” vonulva.
Tehát az eseményt megközelítőleg úgy kell elképzelni, mintha a Trianon Felvonuláson együtt vonulnának a polgári körök és a hazai skinhead mozgalom képviselői. Természetesen egymástól kellően elkülönülve, de ugyanazon útvonalon, ugyanazon időpontban. Mi egyébként egyáltalán nem gondoljuk ördögtől valónak, hogy legyen egy olyan nemzeti esemény, ami elmossa az aktuálpolitikai különbségeket, és a jobboldali erők közt képes egységet teremteni, még ha csak egy felvonulás erejéig is. Ez szükséges ahhoz, hogy olyan legendák szülessenek, mint egy 60.000 főt számláló felvonulás, ami méreteiből adódóan alkalmas arra, hogy össz-európai találkozóvá nője ki magát.
Egy ekkora rendezvény természetesen alkalmas arra is, hogy az eredeti apropótól kissé eltérve aktuális üzenetet fogalmazzon meg. Ennek jegyében éveken keresztül lángra lobbant az a köztéri szivárvány, amit a liberálisok az aberráció népszerűsítésének jegyében helyeztek ki.
De az utóbbi években hangsúlyosabbá váltak a pro-keresztény és bevándorló ellenes üzenetek is, amik az egész kontinenst érintő problémára reagálnak.
Olvasóink érdeklődési körét ismerve megemlítjük, hogy “Pro-European Black Block” hívószó alatt számos ország NS aktivistája is jelen szokott lenni. Idén is megtörtént a mozgósítás.
Mindezek fényében nem csoda, hogy a baloldal örökös harcot folytat a felvonulással szemben. Az antifa is minden évben rákészül a rendezvényre, de egy ekkora tömeggel szemben nem igazán tudnak labdába rúgni. Kisebb zavargásokra majdnem minden évben sor kerül, de ha szerencséje van a balos csürhének, akkor a rendőrség vet véget az óbégatásuknak, nem a felvonulók…
Az alapvetően baloldali városvezetésnek viszont komolyabb eszközök állnak rendelkezésére, mint a sípok és a csúzliból kilőtt kapocsszegek. Az idei évben Hanna Gronkiewicz-Waltz polgármester asszony egy Twitter bejegyzésben közölte, hogy nem engedélyezik a rendezvényt. Arra hivatkozik, hogy egyrészt nem áll rendelkezésre kellő rendőri erő a biztosításhoz, másrészt egy EU-s törekvésre is, melynek értelmében minden tagállamnak be kéne tiltania mind a nacionalista szervezeteket, mind azok rendezvényeit.“Varsó eleget szenvedett már a nacionalista erőszak miatt.”Fogalmazott a városvezető.
A konzervatívként elkönyvelt kormány erre egy váratlan, de annál taktikusabb bejelentést tett: Ha az eredeti felvonulást betiltják, akkor a kormány állami rendezvényként tartja meg ugyanabban az időben, ugyanazon az útvonalon, és várnak minden lengyelt attól függetlenül, hogy jobb vagy baloldali elveket vall.
Ez a bejelentés alapvetően örömteli, hiszen lehetőséget biztosítanak a közös ünneplésre, és egy komoly múltra visszatekintő esemény története megszakítás nélkül folytatódhat, azonban számos kérdést is felvet, melyeket a lengyel nacionalisták már meg is fogalmaztak: Ha a kormány irányítása alá kerül egy ekkora rendezvény, az nem fog-e a pártpolitika mocsarában elsüllyedni, illetve milyen szerepet kapnak azok a mozgalmárok, akik mindezt felépítették az elmúlt években?
Mi magyarok egyértelmű válasszal szolgálhatunk, hiszen a Becsület Napja pontosan ebben a cipőben jár. 2018-ra eljutottunk oda, hogy az új gyülekezési törvénybe bizonyos elemek csak azért kerültek be, hogy az egyik legfontosabb rendezvényünket ellehetetlenítsék, mindeközben pedig a Honvédség és az I. kerületi önkormányzat is saját megemlékezést szervez, na de hogyan? Az eredeti szervezőket teljesen kizárva, sőt kriminalizálva, és természetesen ilyenkor koszorú szokott kerülni a Budai Önkéntes Ezred árulóinak emlékművéhez is. Bizony ez történik akkor, amikor a politikai korrektség váltja le a nemes, önkéntes szándékot.
A Nacionalista Zóna szerkesztőgének nevében kitartást kívánunk lengyel bajtársainknak azokhoz a küzdelmekhez, amiknek most elébe néznek. Biztosak vagyunk benne, hogy ez nem csupán a 2018-as rendezvényről szól, hanem éveken átívelő háború lesz, de abban is, hogy akik képesek voltak egy olyan legendát felépíteni, mint a Marsz Niepodległości, azok megvédeni is képesek lesznek azt.Forrás: Nacionalista Zóna
