„Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat."
1919. november 16-án vonult be Budapestre az általa szervezett Nemzeti Hadsereg élén Horthy Miklós, a proletárdiktatúrát felváltó ellenforradalmi rendszer „erős embere.” Az admirális érkezése – mely esemény pontosan az áruló Károlyi-féle népköztársaság kikiáltásának évfordulójára esett – egy új, negyedszázados korszak kezdetét jelezte, melynek szimbóluma – kormányzói minőségben – éppen maga Horthy lett.
Sűrű köd a hegyek között és szitáló eső a budai lankákon. A főváros népe lélegzetvisszafojtva várta új vezérét. Ünneplő ruhában, ünneplő szívvel tízezrek az utcákon, a fényes macskaköveken. A Nemzeti Hadsereg az ország szívébe megérkezett. Horthy Miklós – a legendás fehér lován (Baba) – a hadsereg élén bevonult a „gyűlölt” és „átkozott” fővárosba, amely „elárulta ezeréves múltját”, hiszen „vörös rongyokba öltözött”.
Horthy beszéde nyílt volt és kemény: „Katonáim, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt a hazában. Ezek a kezek nyitva állnak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell!” A fővezér kijelentette: „Diadalra kell vinnünk a nemzetiszínű zászlót a hazánkat megsemmisítéssel fenyegető bolsevisták ellen!” A főváros tombolva ünnepelt. A Fővezér és hű fiai, Szegedről a Dunántúlon át; hazaérkeztek! November 16-val kezdetét vette egy negyedévszázad. amelynek vezére Horthy Miklós volt, aki elindult a közel négyszáz esztendő utáni független Magyarország nemzeti és keresztény útján… Isten áldja, ember óvja a hazát!Zetényi-Csukás FerencHorthy Miklós Társaság
Forrás: Hunhír
