Véleményünk a tüntetésekről: a gyűlöletetek ölt meg benneteket

Fel csőcselék, proli csürheÉrtem én, csak leszarom – mondta a kutya, és oldalba hugyozta a falat. Na, kábé így érzek én is a december óta tartó, mindig még nagyobbnak, még gigábbnak, még erősebbnek hirdetett tüncikék kapcsán. Valahogy nem veszik észre, hogy ez a vonat már elment, és bár hetente vizionálják Orbán lemondását és a kormány bukását, Putyinhoz menekülését, felkoncolását, akasztását, az még mindig a helyén csücsül. Mit csücsül, szerintem röhög a markába mindegyikük, hogy megint megspóroltak egy cirkuszi belépőt vagy egy kabaré jegyárát. Hogy nem kell ide Békemenet, meg demonstráció, nem kell önigazolás, mert tőletek már a nem Fideszesek gyomra is kifordul. Mert balhé kell, rombolás, égjen a város és verjük meg, aki mást gondol. Mert rohadjon meg mindenki, ne jusson haza, és ne menjen oda, ahová és ahogyan ő akar. Mert azt hiszitek, majd ti megmondjátok, kinek mi a jó, és hogyan élhet, létezhet, mozoghat. Mert szerintetek ez az igazi szabadság, és ez a demokrácia. Mert már szánalmas ez a vergődés, amit bő egy hónapja produkáltok. Mert még az elején esetleg azt gondolta az ember, talán végre lesz ellenvélemény. Nem hisztike, károkozás, fetrengés, cirkusz és bohóckodás, hanem igazi ellenvélemény. Tudjátok, úgy, ahogy egy igazán normális demokráciában kellene. Ott, ahol van valós, látható és hallható ellenzék, akik kiállnak, felszólalnak, és elmondják, hogy mi nem jó. Amúgy konstruktív módon, munkát végezve a fizetésükért. Igen, a képviselő. Noir-nak üzenem, azok, akik a te képedet is viselik, és képviselik. Nem előre tolnak, és hagynak beégni a butasággal és a gagyi rappel, hanem akik elmondják, amit te gondolsz és vélsz. Mondjuk ehhez gondolkozni is kellene, nem csak fröcsögni és lázongva lázítani, de az tudjuk, sokkal nehezebb feladat.

De itt maga az ellenzék kúrta el, szét és összevissza a kormánnyal egyet nem értők véleménynyilvánítását.

A naaaaagy, okossss és nagyon szép ellenzéki politikai ribancok azok, akik ráültek, rátelepedtek valamire, amit ők maguk képtelenek lettek volna összehozni, pusztán tehetségtelenségük és hiteltelenségük okán. Az elmúlt évek és évtizedek köpönyegforgatása okán. A bevallott és beismert hazudozások okán. Kínhalmi Ágicával, LyukasZoknis Ákossal, QvaErősKépLesz Bangónéval, butácska Demeter Mártikával, milliós szőrmebunda helyett zászlóba burkolózott Bundás Andival, no és persze a hatalomra mindig éhes Kígyóval. Ezek az emberek azok, akik így, az EU parlamenti választások előtt rohadtul küzdenek a hatalomért. Küzdenek azért, hogy legalább egy pár zsíros, jól fizető állást megszerezzenek Brüsszelben maguknak, mert azért az mégsem járja, hogy ott is csak a Fideszesek keressenek. Ennyiről szól az egész: pénzről és hatalomról. És ezért ezek a korántsem cuki, bár magukat qrva erősnek és okosnak képzelő ellenzékiek be- és feláldoznak bárkit és mindenkit. Nekik nem fáj, ha pár elmehunyt könnygázt okádik még napok múlva, nekik nem fáj, ha a fiatal lány petefészek gyulladást kap az aszfalton ücsörgéstől, és nekik nem fáj, ha Blankát az ország háromnegyede utálja. Nekik kellenek ezek a bohócok, akik előre tolhatnak, kiabálva közben a varázsszót: civil, civil, gyerek, gyerek. Mert ha jogok vannak, mindenki felnőtt, de ha áll a bál, ha gáz van, ha itt a tré, meg a kötelesség, hirtelen mind sírós, gyenge kisgyerek lesz megint. Kiabálhatnak a szólásszabadságért, és véleményük kinyilvánításának szabadságáért, sikoltozhatnak lakájmédiát, de egyre kevésbé hitelesek. Míg ők civil híveikkel sikítoztatják ezt a két szót, addig pár balhés provokátoruk veri a média munkásait. Mert nekik csak az a szólás és vélemény szabadság, ha mindenki azt mantrázza, amit ők akarnak. Aki más véleményen van, azt meg kell verni, ölni, felkoncolni és elhallgattatni. Nem az a propaganda, amit ők szajkóznak, hanem minden más, ami nem őket élteti. És közben fel sem tűnik nekik, hogy propaganda ez is, és az is. És közben fel sem tűnik nekik, hogy annyira ellaposodtak és unalmasak már a hisztikéik, hogy saját médiájuk már a kamerát sem kapcsolja be, és fájdalmasan ugyan, de talán némelyik leírja az igazat.

Az igazat, azt, hogy elég volt belőletek.

Azt, hogy fárasztóak az önjelölt szónokok, unalmas a mínuszokban ugyanazt a mantrát meghallgatni egymás után többször, unalmas a városnéző körsétátok, de a legunalmasabb az, hogy magatok sem tudjátok, mit akartok. Fújjátok az alpári dumát, mert a zorbánegygeci, megj bajszosaszar, meg basszunkoda, de az már nem járja, ha valaki nektek alpári módon szól vissza.

Gyerekek, nem jó ez így, hát nem mondta anyátok, hogy baszni és szűznek maradni egyszerre nem lehet?

Mert én tudom, mit baszott el Bayer. Azt, hogy nem számolt vele, Blanka sajnos buta, és a szülei, az iskolája sem tanítottak neki eleget. Hogy a szájába toltak (pontosabban telefonon, és elé) egy megírt szöveget, amit remegő kézzel, lábbal és szájjal felolvasott, kiabálva, mert azt hiszi, hogy a hangos szó mindenkit elér. Mert még nem tudja, hogy néha a csend többet ér, és a halk szó nagyobb erővel bír. Mert fiatal még, ahogy a sok kicsi tünciző is mellette. Mert nem tudja, hogy a proli nem a proletár. Mert ő leragadt a felvörösproletároknál. Nem tudja, hogy ez a korosztály akkor mondta valakire, hogy proli, ha rendkívül alacsony műveltségű, sekélyes szellemi igényszintű, lakjon bár városon vagy falun. Olyan ember, akinek büdös a munka, és nem dolgozik vagy eltartatja magát. A proli az izzadtság és szeszesital szagú, romkocsmából kiesett, léhűtő senki. Régen bagószagú, ma fűtől bűzlik, gyrost zabál a villamoson, iszik a buszon, ugat a mobilján mindenki előtt. Botladozik az úton, szeme a telefon kijelzőjén, és az számára a világ alfája, omegája, léte és eleme. Olyan, aki viselkedni nem tud, de azért teljesen meg van győződve a maga nagyságáról, szépségéről és okosságáról. Na, ezek a prolik, ezek vagytok ti, Blankástól, Noir-ostól, GRas-ostól, mindenestül. Meg az aszfalton fetrengő, hatalmas, húsz fős Kossuth téri táborral bíró Tuareggel. Kossuth pedig forog a sírjában, és siratja nemzetét. Mert ezek a példaképek nekik, ezek a lúzer csövesek. Azok az emberek, akiknek a tetteiről, a bűnökről és cselekményekről, a bűncselkeményekről is hajlandók megfeledkezni, ha az alpári, piti és nagyon proli, rém egyszerű világképükbe ez belefér. Ezek azok, akikért hisztiznek és rikácsolnak éjszakákon át, zavarva polgárt és munkást a pihenésben, mert csak ők a fontosak. Csak az ő véleményük szent, szabad és lényeges, és dögöljön meg a szomszéd tehene. Még hogy zöldebb a szomszéd fűje? Rohasszuk hát ki a gyűlölettel, a minimál IQ-val, a szeméttel és a sok, kicsi prolival.

Az a baj, srácok, és ti, idősebb, őket éltető generáció, hogy a gyűlöletetek ölt meg benneteket.

Attól lettetek agyhalottak, hogy ti csak végletekre vagytok képesek. Gyűlöltök vagy rajongtok, és nincs átmenet. Nincs szimpla emberi érzés, nincs szeretet, nincs undor vagy utálat, csak a végletek. Nincs józan gondolkozás, és nincs értelmes kérdés a válaszokra. Lázongtok, de nem tudjátok, mi ellen. Nincs válasz a kérdésre, neked, csak neked, személy szerint neked mi fáj? Nem a szomszéd sógorának a vejének az ángyijával mi történt. Neked mi fáj. A válasz mindig csak a mocsokömlés: a zorbánegygeci, bajszosaszar, basszunkoda. És nem veszitek észre, ki fogja a láthatatlan, vékony póráz végét. Nem veszitek észre, ki húz és rángat benneteket Marionett figuraként, mert nincs egy önálló gondolatotok. Mert igazából az élet fáj, a butaság, a tehetetlenség, a tehetségtelenség, az igénytelenség. Ez fáj nektek, mert emiatt nem tudtok többet, jobbak, szebbek és okosabbak lenni. De ezen és magatokon is csak ti tudtok segíteni. Egyet bizonyítottatok az általatok vitatott többségnek. Tudjátok, azoknak, akik csendben vannak, hallgatnak, és figyelnek. Azoknak, akik nem csak élnek, de megélnek, azoknak, akik nem csak néznek, de látnak is. Azt, hogy az ellenzék megbukott. Az ellenzék megbuktatta saját magát. Azt, hogy ha ti itt valóban valamiféle változást szeretnétek, és nem csak a brahi, a balhé számít, akkor előbb el és ki kell picsáznotok az összes léhűtő és ingyenélő ellenzéki politikai ribancot. Mindazokat, akik a ti hátatokon felmászva akarnak maguknak zsíros állást, azokat, akik önmagukat szemen köpve hol nácik, hol demokraták, mindig aszerint érvelve, merről fúj nekik pénzesebb szél. Azokat, akik nyíltan vállalják, hogy hazudtak reggel, délben és éjjel. Azokat, akik értelmes megnyilvánulás helyett csak a trendi világot és az alpári minimál szókincset szeretnék CÖFCÖF meghonosítani ott, ahol annak nincs helye. Addig meg szervezgessétek a sok kis tüncikét, blokádot, útzárat, hídfoglalást és sztrájkot, verjétek a média munkásait, tegyétek tönkre a felszerelésüket, higgyétek, hogy ettől, és csak ettől, de erősek vagytok és okosak. Szervezzétek a vad és kemény facebook forradalmat, vizionáljátok sárgamellényes koppintott mozgalmat. Higgyétek azt, ti nagymenők és ütősek vagytok, és feledjétek el simán, minden kakas csak a saját szemétdombján kukorékolhat hangosan. Minden király mellett van pár udvari bolond. Ha nektek ez a szerep tetszik, hát csináljátok. Csak ne feledjétek, ha a király bukik, megy a bolond is. A többség, a fiatal vagy öreg, felnőtt és gondolkodni tudó ember szépen, csendben nevet és szánakozik rajtatok. Rajtatok, a vesztes „többségen”, aki Tordai CÖFCÖF-el az élen nem tudja, hogy a 48 % mitől lett kétharmad. Megsúgjuk neki?

Tőletek, lúzerek! 

 Írta: Vad Boglárka - Vadhajtások.hu