Vadhajtások

Csurka István: Komplett náci alapvetésnek nevezték dolgozatomat

A Magyar Fórum csütörtökönként a néhai radikális vezetőre, Csurka Istvánra emlékezik.

Amikor tehát Debreczeni 1992-szeptemberében felállt az országgyűlésben a „Néhány gondolat” vitájában és azt, amit Antall kissé lekicsinylően és a fogyatékosabb irodalmi műveltségűek számára nehezen követhetően „pamfletnek” nevezett, vagyis némi mentséget is keresett tettemre, ő „komplett náci alapvetésnek” vádolta, én már tudtam, tudnom kellett, hogy két ember szól belőle: Soros és Antall. A „náci alapvetés” vádjával, akár egy börtönbüntetést is sunyin kilátásba helyezve, nem csak rám támad, hanem minden magyarra. Sorsom, helyzetem, tapasztalataim folytán kétségem sem lehetett, hogy itt az Aczél György jelképezte nómenklatúra, a volt ávós és gyilkos, most amerikai támogatású zsidóság áll szemben a meginduló magyar változással. A magyar lehetőséggel, a kibontakozással.  Ezt üzente a Nyílt Társadalom filantrópja, aki elbocsáttatott, mégpedig talán úgy, hogy egy szót sem kellett szólnia, mert a szolgái, a Gombárja, az Antallja, a Debreczenije magától tudja a kötelességét. Ez az automatizmus, ez az önkéntes szolgaság, amit éreztem, borzalmas teher volt, jobban fájt, mint a kiebrudalás. S az egész történet mögött ott lebegett, az 1990-es, a Kun Béla miatti MDF mentegetőzés képtelensége, hogy ez is csak írói munkásságom része. Megint kicsit nevetségessé is voltam téve.

Ezek után az SZDSZ-nek más dolga nem maradt, mint karba tett kézzel ülni. De nem azt tették, hanem kárörvendő pofával mozgósították az egész magyar sajtót. A Bilderbergék pedig a nemzetközit. Példátlan méretű sajtóhadjárat indult ellenem. Képviselői irodámban egymásnak adták a kilincset a világlapok tudósítói és valamennyien ugyanazt kérdezték: miért és mennyiben vagyok antiszemita, és hogy képzelem ezt. A harmadik látogató azonos kérdése után rájöttem, hogy el vannak igazítva.  Feltételeztem, hogy valahol, talán éppen az amerikai követségen Haraszti Miklós adja a szájukba a kérdéseket – vagy Eörsi István? – és magyarázza el nekik, hogy milyen ember vagyok. A magyar részleg túlnyomó többsége számára Debreczeni vádja ingyen mannaosztás lett: egy az országgyűlésben elhangzott „náci alapvetés” után minden megengedhető volt velem szemben. Mindenki fel lett hatalmazva, hogy belém rúgjon. Debreczeniből pedig egy megvesztegethetetlen magyar demokrata, egy elszánt és kérlelhetetlen liberális tényező lett. A díszgojok díszgoja. (S ez a liberális hős hogyan, hogyan nem, néhány év múlva megírja két Orbán könyvét és hozzá egy Gyurcsány mentegetést és kiköt Dávid Ibolya és Bokros Lajos IMF jachtkikötőjében.) Ügynök ő? Volt valamikor az? Valószínűleg nem az, de Bilderberg-ember. Már mindegy. Minden mozdulata a Bilderberg ügyet evezi előre.

De történt más is: a washingtoni komédia. Tom Lantos, a Magyarországon gyakran megforduló kongresszusi képviselő, a Zsidó Világszövetség egyik vezetője már szeptember végén, tehát alig egy hónappal az írás megjelenése után napirend utáni vitaesetet rendezett a kongresszusban a Néhány gondolatról. Lefordíttatta angolra és néhány felszólított képviselőtársával, valamint a saját előadásával körülbelül húsz ember jelenlétében megvitatta és megtámadta. Az eset a Kongresszus működési rendjében, miként a többi napirend utáni hasonló összejövetel, jelentéktelen volt, magyar vonatkozásban azonban példátlan. Adva van egy magyar hetilapban megjelent tanulmány, és adva van az USA és a Kongresszus. A képviselők nagy része nem is tudja, hogy van ez az ország, az irodalmáról mit sem tudnak, politikai viszonyai hidegen hagyják őket, és akkor előáll az egyik legfontosabb lobby, főemberek, több fontos világpolitikai helyzet megoldásában és megkavarásában, többek közt az első öbölháború kirobbantásában és Kuvait lerohanásában és Szaddam Husszein átverésében is résztvevő Tom Lantos és kirohan egy tanulmány ellen. Képtelenség, de számomra szemfelnyitó képtelenség.

Forrás: Magyar Fórum