Vadhajtások

A Corvin köz dala 📺

Ez a felvétel, amit ma hajnalban, a szovjet csapatok bevonulásának és az 1956-os szabadságharc leveresének emléknapján nyilvánosságra hozok, egy darabka magyar történelem. 2008 októberének végén készítettük Pongrátz Ödönnel, az akkor már majdnem 86 éves idős harcossal, mert a fejembe vettem, hogy meg kell menteni az utókornak azt a dalt, amelyről öccse, Pongrátz Gergely Corvin köz 1956 című könyvében olvastam először kamaszként. A Corvin köz szabadságharcos parancsnoka így írt róla:

„Ödön valamelyik lakásban látott egy zongorát, és engedélyt kért, hogy játsszon rajta. Kinyitották az ablakot és a Corvin-közben valamennyien hallottuk Ödön éneklését a zongora kísérettel… Refrénjét sokan átvették a srácok közül és később is lehetett hallani valakit itt is ott is énekelni.”

Az 1956-os szabadságharcban részt vevő hat Pongrátz fivér közül az 1922. november 6-án született Ödön volt a legidősebb. Testvérével már október 23-án fegyvert szereztek a Soroksári úti Fegyvergyarból, 24-én hajnalban pedig Budán, a Móricz Zsigmond körtéren néhany benzines hordó felgyújtasával megállítottak egy egész szovjet tank hadoszlopot. Egyike volt a Corvin közi felkelő csoport megszervezőinek. 1956. november 1-én a Forradalmi Karhatalmi Bizottság Operatív Bizottsága tagjának választották. Küldöttként tárgyalt a Parlamentben a Nagy Imre kormánnyal.

Az Erdélyben felcseperedő Pongrátz testvérek édesanyja, Lengyel Anna a trianoni békediktátum után több revíziós verset is megzenésített. Közülük egynek a refrénjét később sokszor énekelték a Corvin közben, s főleg az utolsó sorát:

„Inkább vesszen el hát szívünk drága vére, / Meghalunk, de előbb megfizetünk érte”

– majdnem mindenki emlegette. Pongrátz Ödön a harcok szünetében írta át a teljes szöveget az 1956-os eseményekre aktualizálva.

Pongrátz Ödön egész életében hű maradt 1956 szellemiségéhez. Az amerikai emigrációban az Október 23. Mozgalom alapítója, elnöke volt. A rendszerváltás kezdetén térhetett csak haza, miután az utolsók egyikeként megszüntették vele szemben is a beutazási tilalmat. Testvérének, Pongrátz Gergelynek legfőbb segítőtársa volt az ’56-os Múzeum és kápolna létrehozásában. 2009. december 16-án halt meg. Marispusztán, az ’56-osok kápolnájában helyezték örök nyugalomra, öccse mellé, ahol az oltár fölött márványtáblába vésve 338 kivégzett hős neve hirdeti a kommunista megtorlás rettenetes éveit.

Amerikában több száz beszédet tartott magyarul is, angolul is. Erről utolsó interjújában így nyilatkozott:

“Volt olyan egyetem, ahol megkérdezték, nem értik a magyarokat, ötszáz éve nem nyertek háborút, forradalmat, honnan volt annyi bátorságuk, reményük, hitük, hogy felvették a harcot a világ egyik leghatalmasabb fegyveres erejével, a szovjet hadsereggel? Azt válaszoltam: A haza és a szabadság szeretete vezetett minket.”

Forrás: Sziva Balázs Facebook oldala