Brékó

90 éve született Hegedűs Loránt

Kilencven éve született Hegedűs Loránt, a Dunamelléki Református egyházkerület rendszerváltás utáni első szabadon választott püspöke. A nagy hatású református lelkész életműve máig ható eredményeket hordoz a világ magyarsága és a magyar református egyház tekintetében is. Hegedűs Lorántról a barankovics.hu közölt cikket a püspök születésének 90. évfordulóján.

Hegedűs Loránt 1930. november 11-én született elsőszülöttként Hajdúnánáson református családban. Édesapja Hegedűs Géza jogász, édesanyja Szabó Magdolna gyógypedagógus voltak.  Később egy testvére született, Hegedűs Géza. Középiskolai tanulmányait 1941-től 1949-ig az ottani nyolcosztályos református gimnáziumban végezte. Itt a Soli Deo Gloria egyesület összejövetelein tartotta első adhortációit. Az iskolában nem csak oktatást, hanem református szellemiségű nevelést is kapott, mely későbbi gondolkodásmódját is meghatározta. Erre 1991-ben a következőképpen emlékezett vissza:

A református nevelés így hát nekem hitet, tárgyilagos ismeretre törekvést, a valódin felül igazi értékre törekvést, toleranciát adott. Azért, hogy mindig el tudjam hordozni a másként gondolkodót. Kibírhatatlan legyen számomra az uniformizált, sámfára húzható, mindig azonos ismeret: a szajkózás, a kreativitásnak, az öntudatos gondolkodásnak a hiánya. Ugyanakkor egyetemességre, isteni egyetemességre törekvést adott nekem. […] a református nevelést meghatározta egy rendkívül aggódó nemzetféltés és önfeláldozásra is indító hazaszeretetre nevelés. Az Isten-haza-család hármas köre döntő szerepet játszott ebben a nevelésben.

Érettségire már eldöntötte, hogy a lelkipásztori hivatást választja, mindezt épp akkor, amikor a Moszkvából hazatért kommunista politikusok és elvbarátaik egy egypártrendszeren alapuló diktatúrát építettek ki, amely a vallást megsemmisítendőnek, felszámolandónak tartotta. Kitűnő érettségijét követően tehát tanárai megpróbálták lebeszélni a választott pályájáról, azonban határozottan kitartott mellette. 1949-ben a Református Teológiai Akadémiára nyert felvételt, ahol 1954-ig tanult, majd a gyakorlati év után (Bicske) 1955-ben szerzett oklevelet. Itt olyan világhírű professzorok előadásait hallgathatta, mint Ravasz László, Papp László, Budai Gergely, Csekey Sándor, stb.

1956. január 1-től 1958. szeptember 30-ig a budapesti Kálvin téri gyülekezetben volt Ravasz László mellett segédlelkész. 1956. október 23-án amikor a műegyetemisták 16 pontját szerették volna beolvasni a Magyar Rádióba a tüntetők, a Bródy Sándor utcánál a titkosrendőrség a tömegbe lőtt. A hírt fiatalok vitték a Kálvin térre, ahol a forradalom első mártírjainak tiszteletére Hegedűs húzta meg a harangot, amelyet a környező templomok harangjai is átvettek. A forradalom napjaiban a változást követelők mellé állt: október 25-én munkásokkal és diákokkal átállt orosz tankok egyikén vonult a Parlament elé, október 31-én pedig úrvacsorai istentiszteletet tartott és a Reformáció címmel megjelent lapban erről cikket is közölt. November első napjaiban nem engedte, hogy fegyveresek betörjenek a templomba, sebesülteket ápolt és temetett.

VIDÉKI, MAJD FŐVÁROSI LELKIPÁSZTORI SZOLGÁLAT

A forradalmi eseményekben vállalt szerepe miatt és mivel nem volt hajlandó az igazság forradalmi kialakulásával kapcsolatos álláspontját revideálni, vidékre helyezés, mellőzöttség jutott neki osztályrészül. Szolgálati helyei sűrűn változtak: 1958–59-ben Komlón egy pincelakásban lakott és a bányász hívőket pasztorálta. 1959–60-ban Nagykőrösön az esperesi hivatal adminisztrációs feladatait látta el és a tanyasi hitoktatást végezte. 1960–62-ben Monoron és 1962–63-ban Alsónémedin szolgált. Ezt követte életének meghatározó helyszíne: Hidas, ahol húsz éven át hirdette az Igét bukovinai székely származású gyülekezet körében, 1965-től mint a gyülekezet megválasztott lelkipásztora. Kezdetben egy székely családdal lakott hetedmagával egy szobában, majd 1965-től átköltözhetett a parókiára. Ekkor vette el feleségül Illés Zsuzsát, aki orvosi egyetemet végzett, és akit a Kálvin-téri templomban még ő maga konfirmált. Az évek során négy gyermekük született: 1966-ban Zsuzsanna, 1967-ben Gyöngyi, 1968-ban Loránt és 1969-ben Zsolt. Közülük felnőve Zsuzsanna és Loránt az édesapja hivatását, Gyöngyi és Zsolt az orvosi pályát választotta. Erre az időszakra így emlékezik vissza:

Helyrehoztam az ország egyik legkisebb, de számomra legdrágább templomát. A gyülekezet számára imatermet építettünk, bukovinai székely szobát létesítettünk. […] A népi bölcsességre, a népviseletre és a népi nyelv megőrzésére állandóan bíztattuk az embereket, különösen arra, hogy kövessék a példánkat. […] ne kövessék a baranyai egykét, hanem minél több harmadik és negyedik gyereket fogok keresztelni, annál virulóbb lesz a székelységnek az élete.

Már ekkor felemelte szavát a népességfogyás, az egykézés, az abortusz ellen. A gyermekek felneveléséhez szükséges anyagiakat feketeribizli termesztésből teremtette elő. A svájci evangéliumi segélyszolgálattól, mikor rákérdeztek mire lenne szüksége, teológiai könyveket kért, melynek nyomán 1990-es évig körülbelül 10 ezer kötetes, élete végéig pedig körülbelül 40 ezer kötetes, nyolcnyelvű könyvtárat gyűjtött össze. Ahogy Békési Sándor fogalmazott: azért foglalkozott teológiával, hogy „igehirdetéseinek tartalma minél gazdagabb és az örökérvényű isteni üzenet minél aktuálisabb legyen. […] Csak féligazság az, hogy hallatlan lexikális tudással és memóriával rendelkezett, neki valójában rendszer-alkotó ismerete volt és ez volt benne a rendkívüli.” Tehát hirdette az igét, építette a gyülekezetet, kétkezi munkát végzett, de nem feledkezett el a tudása gyarapításáról sem. Teológiai műveltségét elmélyíthette, azonban nagyon sokáig nem engedték külföldre tanulni, doktorálni és könyve sem jelenhetett meg. Híre viszont eljutott külföldre, holland, német, svájci, amerikai teológiai professzorok látogattak el hozzá, illetve leveztek vele. 1979-ben a Baseli Egyetem négy és fél hónapra kutatómunkára hívta meg az MTA-n keresztül a helsinki egyezmény szellemében, melyre végre kiengedték.

A fővárosba csak négy évvel később, 1983-ban engedték visszatérni, amikor a Szabadság téri lelkipásztori állásra választották augusztus 15-én. 1986-ban egy szemeszterre az amerikai Princeton Egyetem Theologiai Szemináriuma hívta meg. Az első magyar nyelvű könyve 1989-ben jelenhetett meg „Nyitás a végtelenre” címmel. A rendszerváltást követően, 1990-ben megfogalmazta „Míg tart a ma” kezdetű nyilatkozatát, melyben kijelölte a református egyház számára – a korábbi kommunista hatalommal történő együttműködéstől gyökeresen eltérő – a jövőben követendő útirányt. Szintén ebben az évben nyilatkozta egy interjúban a lelkészek feladatáról:

Isten a huszadik században először nem létezővé válik az ember számára, hogy azután – mivel kiderül, hogy egyéb kiútja, reménye nincsen – egzisztenciálisan szükségszerűvé váljon. Nekünk, lelkészeknek, ebben kell segítenünk az embereket, hogy – amint József Attilánál látjuk – eljussanak Isten feleslegességének tudatától Isten nélkülözhetetlenségének tudatáig.

VEZETŐ POZÍCIÓBAN A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN

A rendszerváltást követően került sor a református egyházban az első demokratikus választásokra, melynek eredményeképpen 1991-től ő lett a református egyház dunamelléki püspöke, amely tisztségét 1996-ban újabb hat évre megújították. Ugyanekkor a Budapest-Kálvin téri gyülekezet meghívta, hogy legyen a lelkipásztora. Az 1991. évi februári zsinati választásokon pedig a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökévé választották. E hivatalt 1997-ig látta el. Komoly szerepe volt a református egyház megújításának elindításában, a presbiteri-zsinati elvekhez való visszaalakításában, az ökumenikus kapcsolatok erősítésében és Ravasz László törekvéseinek kiteljesítéseként a világon diaszpórában élő magyar reformátusok lelki egységének erősítésén is munkálkodott. Utóbbit támasztja alá a kerületi, belföldi, határon túli és szórványmagyarság körében végzett 1295 lelkipásztori látogatása, valamint a magyar reformátusok világtalálkozóinak megszervezése, melyek közül a negyediknek a dunamelléki református kerület volt a házigazdája. A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának előkészítő munkálatai is szellemi irányítása alatt zajlottak, amely a világon szétszóródott magyar reformátusságot fogta össze. 1995 áprilisában e testület ügyvezető elnökének választották. Az Európai Egyházak Konferenciája Központi Bizottságának is tagja volt 1992-től 1997-ig. Az összmagyarság érdekében kifejtett tevékenységéért 1996-ban Bocskai-díjat kapott. 1998-ban a Magyar Út Körök tiszteletbeli elnöke lett. A határon túli magyarság érdekében kifejtett tevékenységét a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója így jellemezte:

Köszönjük azt a kiveszőben lévő igaz magyar lelkületet, amely éreztette velünk, hogy erdélyi végvárainkon nem hiábavaló a küzdelem, amit anyanyelvünkért, templomainkért, iskolánkért, népünkért és egyházunkért folytatunk.

Püspök-elnöksége alatt került sor II. János Pál pápa meghívására és részvételére a debreceni nagytemplomban tartandó ökumenikus istentiszteleten, ahol a pápa a gályarabok emlékművét is megkoszorúzta. Ezek után fogalmazta meg Hegedűs Loránt egy interjúban:

Meg lehetünk győződve arról, hogy a viszálykodások kora elmúlott, s a békesség és a krisztusi szeretet igazságának egyetértését ezután mindvégig meg tudjuk őrizni.

Irányítása alatt kezdték meg az új törvénykönyv kidolgozását, visszaigényelték az egyház államosított ingatlanjait, számos református iskola kezdhette meg ismét működését. Meggyőződése volt ugyanis, ahogyan Kiss Mária Rita írja, hogy „a háború előtti református nevelés intézményeit reorganizálni kell, mert a diktatúra kiölte az emberek lelkéből azt a tájékozódási pontot jelentő szellemi koordináta rendszert, ami nélkül nem lesz lehetséges a magyar kultúra reorganizálása.” Hegedűs Lorántnak döntő szerepe volt abban is, hogy 1993-ban létrejöhetett az első magyar református egyetem, amely Károli Gáspár nevét viseli. Ennek megalapítását a zsinat és a Parlament az ő közbenjárására fogadta el. A 2002-es egyházi tisztújítás után 2003-tól minden közegyházi funkciójától megfosztották, a Károli Egyetem Bölcsészettudományi Karán tovább nem taníthatott, végül – ahogy Békési Sándor írja – „2004-ben gyülekezetétől és életének elemétől, a Kálvin téri szószéktől is meg kellett válnia”, tovább ott sem prédikálhatott. Ezt követően a Szabadság téri Református Egyházközség választotta örökös lelkipásztorává. 2006-ban megkapta a Hajdúnánás Városáért kitüntető díjat, 2011-ben pedig szülővárosa díszpolgárává választotta.

2013. január 26-án hunyt el, temetése február 16-án volt a Fiumei úti nemzeti sírkertben. A Magyarok Világszövetsége 2013-ban posztumusz „A Magyar Nemzetért Aranyérmet” adományozta neki.

Forrás: barankovics.hu

Check Also

1956. november 4. – A szovjet hadsereg inváziót indít a magyar forradalom leverésére – Videó

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást …