Vadhajtások

BBC: diszkrimináció visszautasítani a randit egy transzszexuális nővel?

Az alábbi cikket a Tibi atya oldal fordította a BBC-ről. Kiegészítve saját zárójeles, dőltbetűs kommentárjaival bemutatja, hogyan működik a független sajtó:

Egy valóságshowban pattant ki a vita, miszerint randifelkérést visszautasítani egy transzszexuális személytől vajon diszkriminatív és transzfóbiás viselkedés-e.

(Eladni dilemmaként valamit, ami az ember alapvető jogait – így az egyén szexuális önrendelkezéséhez való jogát – kérdőjelezi meg, a legaljasabb propagandatermékek sajátja)

Az ellentét a Celebrity Big Brother nevű valóságshowban látott napvilágot, melynek lényege, hogy másodvonalas hírességeket zárnak be egy bekamerázott házba, ahol a nap huszonnégy órájában, heti hét napban követheti őket a közönség.

Ahogy arra számítani lehetett, a lakók indulataiban és összezördüléseiben sem volt hiány. Az egyik szereplő India Willoughby tévériporter volt, akit a közönség férfiként ismerhetett mielőtt egy tranzíciós műtét során nővé operáltatta magát.

Willoughby a műsorban lakótársai randiszokásairól érdeklődött, ami végül hatalmas vihart kavart a közösségi médiában:

„Randiznál transzszexuális nővel?” – tudakolta.

„Azt hiszem, ez mindenkinek az egyéni döntése… de én inkább nem” – felelte lakótársa, az R’n’B énekes Ginuwine. „Szerintem azért ez nem olyan nagy dolog.”

„De randiznál egy nővel?” – kérdezte Willoughby.

„Igen”

„De transzszexuális nővel azért nem?”

„Nem.”

Ahogy a beszélgetés folytatódott, Willoughby egyszer csak azt mondta, „hadd csókoljalak meg”, azonban Ginuwine nemet mondott, és elhajolt előle.

(Ennek nem a negyedéért, hanem a tizedéért találná magát egy férfi bíróság előtt Nagy-Britanniában, és a “független” sajtó szája kicserepesedne a “szexuális zaklatás” vádjától mielőtt elítélik. Ha viszont levágatod a pöcsöd és pinának hívod a helyét, akkor oké, de legrosszabb esetben is csak “dilemmákat vet fel”)

India később az alábbi mondatokkal reagált: „Ez az egész felszínes elismerés a nőiségemnek mind nagyon szép, és helyes, hogy a megszólítást is nőként intézik hozzám. De nem ér semmit, ha az emberek nem hiszik el ténylegesen, hogy az vagyok – és ez az igazi probléma.”

Bár a villalakók közül többen is megvédték Genuwine jogát a saját preferenciáihoz, így azt is, hogy visszautasítson egy transz nőt, az ügy megosztotta a Twitter-véleményformálóit.

(Dehogy osztotta meg, az elemi humánum nevében kötelessége mindenkinek a leghatározottabban elutasítani a gondolatát is, hogy valakire úgy helyezzünk médianyomást, mint arra a pornó színésznőre, aki végül öngyilkos lett, amiért szétszekálták, mert nem volt hajlandó homoszexuális pornóban is gyakran szereplő férfival kefélni. Keresheted az interneten, de szinte alig számolnak be róla a “független” lapok)

A vita természetesen tovább folytatódott a villában. A nézők közönségi szavazással dönthetnek a műsor során, hogy ki maradhat benn és kinek kell elhagynia a házat, pénteken pedig éppen India Willoughby lesz a szavazásra bocsátott két játékos egyike.

Akadtak persze, akik szerint Ginuwine transzrandi iránt tanúsított visszautasító magatartása egyértelműen diszkriminációnak és transzfóbiának – vagyis a transz emberekre irányuló félelemnek és elutasításnak – minősül.

(Ha a szexuális preferenciáid kizárják a transzgender férfiakat és nőket, akkor transzfóbiás vagy. Ez tény. #ginuwine)

Mások azt mondják, joga van az egyénnek a saját preferenciáihoz, vagyis az énekesnek joga van a saját döntéséhez anélkül, hogy azért komolyabb kritika érné.

(Miért akarja #CBBIndia rossz színben feltüntetni Ginuwine-t, csak mert nem randizik transz nőkkel? Kötelező? Nincs JOGA meghozni azokat a döntéseket, amiket megfelelőnek ítél? Vagy ehhez csak neked van jogod, India? #CBB)

A vita más közösségi médiumokon is tovább folytatódott, átlépve az Egyesült Királyság határait. Egy new york-i rádiócsatorna munkatársa, DJ Charlmagne Tha God videóban kelt Ginuwine védelmére, melyet azóta 350.000 alkalommal tekintettek meg a Youtube-on.

Megoszlanak a vélemények

„Én ezt nem hívnám transzfóbiának” – nyilatkozta Miss SaHHara, modellként és dalszövegíróként dolgozó transzgender nő. „Ha valaki transzfób, az nem ül le transzemberek mellé sem. Genuwine tök simán elbeszélgetett Indiával”.

„Mi a transzfóbia? Ha félsz egy transz nőtől, vagy ha kirekesztesz egy transz nőt a nőiségéből. Az egyértelműen transzfóbia.”

„Amik Ginuwine száján kijöttek, azok nem többek egy tudatlan ember szavainál, aki még sosem volt együtt transz nővel. Igen, inkább simán csak tudatlanságra és tájékozatlanságra vall, amiért a média is felelős: gyakran szenzációhajhász módon jelentetik meg a transz nőket erős csontozattal és robosztus, mély hanggal.” – mondja Miss SaHHara.

(Vagyis ha nem akarsz megtoszni egy kasztrált faszit, akkor TUDATLAN vagy. Ahogy minden esetben, ha nem értesz egyet a “progresszívokkal”. Talán az iskolában is hasznos dolgokat kéne tanulni [elfogadás, helyes tűhasználat, biztonságos anális szex], nem pedig ezt a sok felesleges szart [matek, irodalom, nyelvtan, történelem])

„A legtöbb hetero férfi aggódik, mit szólhat majd a társadalom, ha transz nővel randevúznak” – állítja. „A toxikus maszkulinitás teszi: a közeledés során erőszakos és bunkó viselkedést idéz elő. Ha valaki nem tetszik, érdemes inkább a tulajdonságaira összpontosítani. Persze nem tekinthetünk feketén-fehéren a dologra, hiszen az, hogy valakihez vonzódunk-e, nem pusztán azon múlik, hogy elfogadom-e emberi lényként”

(De, baszki, ez kurvára fekete-fehér: akarok vele bármit csinálni vagy nem. Pont. A férfiasságról, mint valamiféle betegségről beszélni egyébként teljesen átlagos a nyugati médiában, ahogy a férfiról is, mint egyszerű ösztönlényről – kivéve ha a fehértől és a sárgától eltér a bőrszíne. Nőkről persze ennek a tizedét sem lehet – nem mintha hiányozna -, hiszen a tUdOMánY bebizonyította, hogy csak a férfiasság mérgező.)

Ezzel szemben Dr. Liadh Timmins, a londoni King’s College „szexuális orientáció és genderidentitás” szakterületén (lol) dolgozó (lol) kutatója (lol) szerint a megnyilvánulás egyértelműen „transzfób” (lol).

„A szexuális vonzalom inger-válasz reakció, ami több dologtól is függ: a derék-csípő aránytól, bizonyos viselkedési formáktól vagy a mellmérettől” – állítja Dr. Timmins.

„Ha olyan transz nővel van dolgunk, akinek a tranzíciója elég fiatal korban történik (amiért én a legszigorúbb büntetést szabnám ki a szülőre és az orvosra is), az a felszínen minden fizikai aspektusban megegyezik egy cisznemű nővel.” (Azért is nagyon szigorúan büntetnék, ha valaki a gyermekcsonkítást elfogadhatóként tünteti fel. Ugyanez vonatkozik az oltásellenességre, vagy a gyermek kuruzslókkal való kezeltetésére is. Senki ne szenvedhessen maradandó és kezelhetetlen károkat a szülei hülyesége miatt!)

A „cisznemű nő” vagy a „ciszgender” személy egyébként olyasvalaki, akinek a genderidentitása megegyezik a születési nemével. (Kösz a mai genderleckét, BBC!)

„Vannak olyan hormonális szakaszok, amikben ha megtörténik a tranzíció, a transz nőket bizonyos szempontból nem lehet megkülönböztetni a cisznemű nőktől” – mondja Dr. Thimmins. „Ha valakit azért rekesztenek ki a randiról, mert transznemű, és nem az egyéni ingereket veszik figyelembe, azt én személy szerint transzfóbiás magatartásnak hívom.”

„Ez inkább filozófiai, mint empirikus alapon folytatható vita, mert ebben a témában még nincsenek elég részletes kutatások”

(Vajh’ mi végre hívjuk fasznak a faszt, és mi a fasz? Hímvessző herékkel és előbőrrel? De vajh’ kimeríti-e a fasz a faszság formaiságát, ha eltűnik róla az előbőr? Hát ha a herék? Ha egy homokszemet kiveszel a homokvárból, az homokvár marad-e? Melyik szeménél szűnik meg annak lenni? – hogy hogyan lesz pina a faszból, azt meghagyom a nálam gyakorlottabb és erősebb gyomrú filoszoknak. De mit ért kutatás alatt? – a Szimpla kertben már vagy egy tucat geciocsmány brit kutatónő járt a gatyámban, és eddig csak faszt találtak: ez oksági viszonyban állhat azzal, hogy férfi vagyok?)

„Csoportokba rendezni minden transznemű és minden cisznemű nőt úgy, mintha mind ugyanolyanok lennének, egyszerű előítéletesség” – mondja Dr. Thimmins. (Dehogy, csak megfelelő csoportosító változó kell a diszkrét kategóriák meghatározásához: vót-e néki pöcse vagy nem!)

****************************************************************************

Hajmeresztő, ahogy megpróbálják eladni a függetlenség és az érdemi vita látszatát, miközben az egyik álláspont simán csak nem kritizálja a transznemű celeb viselkedését, a másik pedig kifejezetten kétségbe vonja még az ellenállás jogát is. Nyilván az utóbbit kell a végére hagyni, mert erősebb lenyomatot hagy az olvasóban. A magyar média egy része egyébként a mai napig az újságírás totum factumaként hivatkozik a BBC-re. Mindeközben szó sem esik arról, hogy amiért az ilyen kérdéseket egyáltalán dilemmaként kezeljük, a legsúlyosabb árat fizeti a nyugat:New Yorkban már lehet a szülés előtt egy nappal is abortuszt végrehajtani (a falhoz baszás nem tudom, legális-e, de miért is ne lenne? – hiszen senkinek nincs joga nemi szerepekbe kényszeríteni egy nőt sem, még egy újszülöttnek sem), meztelen fotózásra lehet vinni tízéves transzszexuális fiúkat (ha nem tetszik a forrás, nézz körül a gyerek instagramján, arra egész nehezen mondhatod, hogy kamu), lehet kvóta alapján felvenni embereket a felsőoktatásba (persze ez nem olyan, mint a numerus clausus, hiszen ez a diszkrimináció pozitív) vagy ki lehet rúgni valakit az egyetemről, ha a kutatási eredményei egyes csoportoknak nem tetszenek. És most ismételjétek utánam: 

És ez bazmeg nem a South Park. Ez 2019 progresszív valósága. Dicsértessék!

Forrás: tibiatya.blogstar.hu