1956.X.25. – Gyilkos sortűz a Parlamentnél

1956. október 25-én délelőtt, a forradalom harmadik napján, az Országház előtt több ezer fős tömeg gyülekezett. A különböző források nagyon eltérő számokat adnak meg, hányan is lehettek a fegyvertelen civilek, nők, öregek, gyerekek. Számukat három ezertől vagy harmincezerig teszik. Egy dologban azonban megegyeznek: békés tüntetők voltak.

Sokan közülük az Astoria előtti tüntetésről érkeztek, nem akármilyen kísérettel. Akkoriban ugyanis megesett, hogy egy ilyen csoportosulást három szovjet tank is kísért a pesti utcákon. Vagy tán „felvezette” őket? Ma már ezt nehéz lenne kideríteni, de az szintén bizonyos: nagyban ment a „fraternizálás”, egyesek felmásztak a tankokra, úgy utaztak az Parlament felé.

Ha „tankstoppal” közlekedik az ember, nemigen találhat abban furcsát, hogy szembe is tankok jönnek. Azt persze a tüntetők nem tudhatták, hogy az ellentétes irányba haladó szovjet harckocsioszlop nem akárkiket szállít: a Szovjet Kommunista Párt két Magyarországra delegált megbízottját Anasztaz Mikojan és Mihail Szuszlov PB-tagokat, de ott utazott velük Ivan Szerov KGB-elnök és Mihail Malinyin, a magyarországi szovjet haderő főparancsnoka is. Nekik a Magyar Dolgozók Pártja székházában akadt egy kis dolguk… Melyet természetesen el is intéztek. Hiszen az ott ülésezők közül ki akart volna ellent mondani, ha Nagy Testvér diktálni jött?

Gerő Ernőt leváltották pártvezetői tisztségéről, az új vezető Kádár János lett. Mivel odakint az utcákon folyton valami forradalmat emlegettek, hát gyorsan alakult egy Katonai Bizottságnak nevezett csoport, Apró Antal vezetésével. Hogy ezt a vezetést mennyire gondolták komolyan, azt jól jelzi: Apró teljhatalmat kapott „a középületek, hatalmi központok, ha kell fegyveres harc, véráldozatok árán történő megvédéséhez”.

Szép, világos beszéd. Az ilyesmibő még bármi kikerekedhet…

Miközben az MDP Központi Vezetősége tárgyalgatott és tudomásul vette a szovjet ukázokat, tüntetők közül küldöttség indult az Országházhoz, hogy átadják a követeléseiket. Mert, kérem, odáig fajult a dolog, hogy még holmi követeléseik is voltak!

De magyar embernek nem olyan könnyű dolog bejutni országa házába, különösen nem, ha a kormányőrök, a Honvédelmi Minisztérium karhatalmi ezredének egy százada vigyázza a rendet, hogy illetéktelen be ne jusson.

És milyen a sors? Az már csak tiszta véletlen lehetett, hogy a Parlament előtt hét T–54-es szovjet harckocsi is felsorakozott. A tüntetőket ugyan nem engedték át, de itt is elkezdődött a „barátkozás”, civilek másztak fel a tankokra, kétnyelvű röplapokat osztogattak az oroszoknak.

Pár perccel 11 óra után az MDP ülésén tartózkodó Ivan Alekszandrovics Szerov tábornoknak, az a víg ötlete támadt: körülnéz, mi a helyzet a Kossuth téren. Amit látott, attól – pestiesen szólva – rendesen kiakadhatott a ruszki tábornok: a fényességes birodalom vörös csillagos tankjait mindenféle civil lábak tapodják!

Ez tűrhetetlen.

Riasztólövéseket vezényelt.

Ahhoz csak egészen kevés józanész kell, hogy valaki belássa: a riasztólövések ilyen helyzetben száz százalékos biztonsággal pánikot okoznak. Ha meg kitör a pánik a Kossuth téren, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Most vagy nem volt a kéznél minimális józanész sem, vagy nagyon is pontosan tudta Szerov tábornok, hogy mit csinál. Hiszen még a háború alatt, ott volt Berija elvtárssal a kalmükök, csecsenek, ingusok, karacsajok és krími tatárok közötti “rendcsinálásban”.

Szerov tankjai riasztólövéseket adtak le, a Parlamentnél álló tankok válaszul a Földművelésügyi Minisztériumot és a Néprajzi Múzeumot lőtték. Aztán egy újabb szovjet harckocsi bukkant fel, az már egyenesen a tüntetőkre lőtt.

Nagy Imre elvtárs kérte, növeljük a Budapesten tevékenykedő csapataink létszámát, elsősorban a gyalogságét. Malinyin elvtárs megígérte a magyar elvtársaknak, hogy növelni fogjuk a Budapesten a rend helyreállításában tevékenykedő csapataink létszámát. Este a mi tábornokaink, a magyar tábornokok és a magyar pártvezetés a mi részvételünkkel tanácskozást tartott, amelyen megvitattuk a ma éjszaka és holnap foganatosítandó intézkedéseket. A városban nem csendesedik a lövöldözés. A szovjet csapatok géppuskával, PPS-sel [Sagin-féle dobtáras géppisztollyal], s gyakran a harckocsik ágyújával viszonozzák a házak tetejéről és felső emeleteiről rájuk leadott egyes lövéseket.” – Mikojan és Szuszlov jelentése az SZKP Központi Bizottságának 1956. október 25.

Na, most az, hogy voltak-e a környező házak tetején lövöldözők, az erősen kétesélyes. Egyesek úgy tartják, hogy a háztetőkön és a házak felső emeletein megbújt ÁVH-sok a felelősek kezdték a lövöldözést. Lehetséges, hogy így volt. De az biztos, hogy a téren jelen volt az orosházi határőralegység (az ún. ‘zöld Ávó’) egyik raja, amely Szalay Zoltán ÁVH-alezredes irányítása alatt részt vett a lövöldözésben, ők a Parlament előtt álló szovjet harckocsikhoz közeli tüntetők felé lőttek.

A zűrzavart csak fokozta, hogy az Akadémia-utcai pártközpont megerősítésére érkező egyik egység a pártházban lévő ÁVH-sokkal és az ott tartózkodó szovjet katonákkal egy véletlen folytán tűzharcba keveredett.

Az áldozatok számáról máig nincs pontos adat.

„Egyes szemtanúk tizenkét olyan megrakott teherautóról számoltak be, amelyek a sortűz áldozatait szállították el a térről. Körömi Teréz kutató 234 áldozat nevét gyűjtötte össze. Kéri Edit 1000 főre becsüli a téren elesettek számát, Mikes Tamás pedig október 24 -én 820 halottat számolt meg egy ismerősével együtt, a Kerepesi temetőben, 50-es gúlákba rakva.” – Wikipédia.

Kép: Tankok az Országháznál, 1956

Forrás: Wikipédia; Mult-kor.hu; Mno.hu; 24.hu.

Check Also

76 évvel ezelőtt született Varga Zoltán, a Fradi legendás nyolcasa

A VargaZoli, aki 234-szer lépett pályára a Fradiban és 85 gólt szerzett. Négyszer nyert magyar …