VBT: Munkásőrök és antifák (avagy be nem tartott törvényeink hozadékai)
„A gyűlölet erős kötelék, és ha elszakad, némi mélabút hagy maga után.”(Maurice Druon)A napokban két szervezet dugta ki fejét a csatornából a fényre. Az egyik a kitörés napja alkalmából demonstráló „antifasiszta” csoportosulás, a másik az újjászerveződni kívánó Munkásőrség. Egyelőre nehéz eldönteni, hogy melyikük jelent nagyobb veszélyt társadalmunkra, de az bizonyos, hogy a veszély létező és kézzelfogható.
A magyar mételyFoglalkozzunk először a mi külön bejáratú, hazai mételyünkkel!
„Számítunk mindenkire, akinek fontos a testület értékeinek és hagyományainak, valamint a szocializmus ügyének átmentése és védelme a 21. századi viszonyokra!” – írja az újjáalakult Munkásőrség parancsnoka, Juhász Norbert. A 30 éves fiatalember hellyel-közzel egyidős a Munkásőrség megszüntetésének napjával. Az 1989. november 26-án rendezett négyigenes népszavazással – több mint 4 millió igennel és 216 ezer nemmel – végleg feloszlott a Munkásőrség, méghozzá jogutód nélkül. Amennyiben Juhász mégis jogutódszervezetként kívánná bejegyeztetni kommunista bandáját, javaslom, hogy azonnal álljon bíróság elé azokért a népellenes bűnökért, amiket az egykori szervezet tagjai követtek el.
Kádár 1957-ben hozta létre azt a pártirányítás alatt álló fegyveres szervezetet, mely nem titkolt céllal az 1956-os forradalom és szabadságharchoz hasonló ellenállási mozgalmak leverésére szerveződött. Tagjai egyenruhájukat és fegyvereiket (maroklőfegyver, gépkarabély, akár kézigránát) hazavihették, és otthon tárolhatták, szigorú megkötések (például fegyverszoba, fegyverszekrény, stb.) nélkül, akár szögre akasztva, a ruhásszekrényben is. Az így létrejövő, mintegy 60 ezres létszámú kádári magánhadsereg az ’50-es, ’60-as években a tisztogatásokban vett részt, utána pedig rendőri segédletként tüntetések leverésében, ellenállók elfogásában segédkezett. Csendesebb időkben pedig a tagok besúgókként jelentettek. Az igazán megdöbbentő, hogy Juhász egykori munkásőröket is vár soraikba.