Vadhajtások

Lemondott a lélegeztetőgépről egy fiatalabb ember javára – Giuseppe atya a csatatéren esett el

A 72 éves Giuseppe Berardelli a loverei kórházban halt meg koronavírus-fertőzésben, lemondva a lélegeztetőgépről, amit casnigói hívei neki vásároltak. Csupa mosoly, csupa szeretet áradt belőle, szolgálatkész életének utolsó nagy gesztusa is az önfeláldozás volt.

Tizennégy éven át szolgált Casnigóban. A város korábbi polgármestere így jellemezte: „Egyszerű, becsületes, nagyon kedves és szolgálatkész ember volt, hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt… Mindig szívélyes volt mindenkivel, készségesen segítette a városi hatóságokat, a különböző szervezeteket is, nem csak a plébánián működőket, részt vett minden rendezvényen anélkül, hogy tolakodó lett volna… Még a temetések előtt a ravatalozóban is mindig megkérdezte a rokonokat, nem bánják-e, ha ő is ott van, ennyire diszkrét volt. Mindenki szerette, korábbi szolgálati helyéről sok év után is látogatták. Különös képessége volt arra is, hogy anyagi forrásokat szerezzen, amikor szükség volt rá, a megfelelő ajtókon kopogtatott. Kegyhelyeket hozott rendbe, létrehozta a Don Bosco-oratóriumot…”

Egy egészségügyi dolgozó pedig elmondta: „Mélyen megrendített, hogy a casnigói esperes, Giuseppe Berardelli atya – akinek plébániai közössége vásárolt egy lélegeztetőgépet – úgy döntött, lemond a gépről, hogy egy nála fiatalabbnak jusson.”

72 éves volt. Egy éve már betegséggel küzdött, de a mosoly mindig ott volt az arcán, elszánt volt, és Istenre bízta magát. Koronavírus-fertőzésben halt meg a loverei kórházban. Szüksége lett volna a lélegeztetőgépre, mégis lemondott róla – talán éppen ez a tett, ami a leginkább jellemzi ezt a nagylelkű papot, aki az elmúlt években városában mindenkit meghódított kedvességével. „Olyan pap volt, aki mindenkit meghallgatott, tudott figyelni; aki hozzá fordult, mindig számíthatott a segítségére… Emlékszem, mindig a régi Guzzi robogójával jött, nagyon szerette. Mindig vidám volt és tele volt lelkesedéssel, békét és örömet hozott közösségeinkbe”– mondta el róla Clara Poli, aki előző szolgálati helyén, Fioranóban volt akkoriban polgármester. Hozzátette, neki köszönhető, hogy Fioranóban meg tudták nyitni azt a házat, ahol szükséget szenvedő családoknak és fiataloknak segítenek.

Nem lehetett temetési szertartása, de Casnigo lakói a maguk módján elbúcsúztatták: március 16-án délben kihajoltak az erkélyeken, ablakokon, és tapssal köszöntek el tőle.

 

Fordította: Thullner Zsuzsanna – Magyar Kurír

Forrás és fotó: Araberara.it