Vadhajtások

„Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség” – Orbán Viktor 7 pontjáról… másképpen

Stoffán György írása:

A miniszterelnök évértékelőjében szereplő családvédelmi program ellen már az egész öreg földrész minden libsi és kommunista politikusa hőbörög. Ki-ki a maga ostoba szellemisége, leépült erkölcsi morálja szerint. Az a szűk, de annál hányingerkeltőbb réteg uralkodik ma Európában, amely korábban teljesen megvetett és szánalomra méltó kisebbségként élte világát a normális emberek által teremtett jólétben. Ez a szűk, de szellemileg és lelkileg kezelésre szoruló immár politikai tényezővé vált társulat nem érti, nem akarja érteni, betegsége miatt képtelen megérteni a valóságot, a rendet, az erkölcsöt, a hagyományt és az isteni elrendeltetettséget. A Teremtés lényegét. És szembemegy. Mint tette mindig, hol kisebb, hol nagyobb büntetés, kirekesztődés ellenére.

Az európai keresztény fehér ember azonban nem emiatt a degenerált, de ma még uniós vezető réteg miatt fogy. A vasfüggöny mindkét oldalán más és más volt e fogyás oka. Ám a két oldalon ugyanazok kísérleteztek az emberi fajjal, az európai kereszténység kiirtásának módozataival és a fehér ember mészárszékbe küldésével. Ugyanazok, akik ma Orbán hét pontját kritizálják,

A nyugati oldal a jólétben tobzódott, s ezt nem kívánta feladni, csökkenteni egy-egy gyerek miatt…

A keleti oldalon pedig, liberalizálták az abortuszt, felszámolták az erkölcsöt és lezüllesztették a társadalom műveletlenebb rétegeit, hogy legyen ellenzék arra az időre, amelyben ma élünk. Ma ez az ellenzék hőbörög, mert az identitástudat nélküli társadalmat, az identitástudattal és a keresztény értékvédelemmel kormányzó kormány meg akarja menteni a de facto kihalástól. Ezt pedig, jelenleg csak anyagiakkal lehet megtenni, mert társadalmunkban a pénz mindennél fontosabb alkotóelemmé vált. A kommunizmus és a liberalizmus által földig rombolt hitbéli, identitásbéli nevelést nem lehet 20 év alatt pótolni.

Meg kellene vizsgálni, hogy e két hiányzó elemet kik is vették el a magyar társadalomtól? Kik voltak azok, akik mai bajainkat okozták? Hogyan kezdődött el a demográfiai dráma, amely nem csak hazánkat, hanem az egész keleti blokkot érinti?

A válasz egyszerű: A kommunista diktatúra felszámolta a kórházakban szolgálatot teljesítő betegápoló rendeket, az iskolában valós tudást és értéket átadó szerzetes közösségeket, az erkölcsi normákat pedig felváltotta a szocialista erkölcs, amelyben a szocialista szó fosztóképző volt. A nagy hagyományokkal rendelkező tanár és tanítóképző intézményeket átadta a szocialista eszmének, amelyben mintegy ikertestvérként lappangott a liberalizmus, hiszen e két világnézet voltaképpen egy és ugyanaz. Kialakult tehát egy olyan társadalom, amelyben lehetett lopni, hiszen a „miénk a gyár” értelmezése kissé abszurddá vált. A házasság nem szentség volt többé, hanem életközösség, amelyet bármikor fel lehetett számolni, a gyermekvállalás pedig, a címben idézett kommunista jelszó elrendelője, Ratkó Anna után, a nő jogainak részévé lett. Ha nem akarta gyilkolhatott, ha akarta, megszülte… S a szocializmusban is volt valamiféle jólét, még akkor is, ha egy Trabantra öt évet kellett várni… És ezt a proli-jólétet sem akarta feladni a „proletariátus”… tehát nem szült…  Örült a nép, hogy lekerült a szülészetek és nőgyógyászati rendelők faláról Ratkó Anna jelmondata: „Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség”

Azonban nagy baj, hogy sem Rómából, sem Genfből nem érkezett felszólítás, hogy a keresztény, keresztyén templomok falára kerüljön fel hatalmas molinókon a „Ne ölj!” parancs… A keresztény, keresztyén egyházak is súlyosan felelősek az európai demográfiai és erkölcsi helyzetért, ugyanis nem emeltek szót nyomatékosan és  nap-nap után, a magzatgyilkosságok ellen.

A mai magyar társadalom pedig erre az erkölcstelenségre épült harminc esztendeje. A szerzetesrendek reorganizálódtak ugyan, de nincs utánpótlás. A betegápolásban sem tudjuk többé utolérni azt a személyzet-számot, amellyel a hazai kórházak problémái e téren megoldódhatnának. Az oktatás terén pedig egyenesen tragikus a helyzet, mert az egyetemeken és a főiskolákon és az MTA-ban, már nyomokban sem találjuk azt a szellemiséget és tudást, amely a kommunizmust megelőző évszázadokban természetes volt.

A fent említett kommunista-liberális társadalmi réteg pedig, bármilyen kis létszámú is – csatlakozva az európai liberális és kommunista szervezetekhez és szellemiséghez –, igyekszik tovább rombolni. Különösen nagy hangsúlyt fektetnek – ezzel önmagukat minősítve – a demográfiai egyensúlyt visszaállítani kívánó miniszterelnöki bejelentés gyalázására, félremagyarázására, noha a bejelentés minden normális ember számára világos és érthető. Ők nem tartoznak ebbe a kategóriába, mert ők egészen másképpen „értékelik” Orbán Viktor bejelentését. Szerintük a demográfiai helyzet javítása is csak „a Zorbán” érdeke, és a nők jogai ellen találták ki. Nem értik, így felesleges is nekik magyarázni, hogy minden, ami ma Magyarországon baj, és a megsemmisülés szélére vitte hazánkat, az, az ő szellemi elődeik bűne. Ha pedig ők is azt követik, akkor az ő bűnük is, mert káoszt, anarchiát generálni a mai eszelős európai politikai helyzetben, olyan bűn, amelyet csak Nürnberg mintájára lehetne megtorolni. Mert a kihalásra játszani, a nemzetpusztításban részt vállalni megtorolhatatlan erkölcstelenség, amely felér a Lenin által kitalált, Sztálin és Hitler által üzemeltetett táborok szörnyű pusztításával.

A bevándorlásra játszani, és a Kárpát-medencében – ma még idegen főhatalomnak kiszolgáltatva – élő magyarok ellen uszítani aljas gazemberség, hiszen arra utal, hogy a magyarság elpusztításának terve a pozsonyi csata óta (“Ugroseliminandos esse”)nem változott… mint azok sem, akik eltervezték ezt az eddig kivitelezhetetlen szándékot. Mert a jövőt nem látjuk… s az aljasság egyre nő… sajnos megtorlás nélkül!

Mit tehetett volna bölcsebben, ebben a helyzetben a magyar kormány annak érdekében, hogy „sokasodjuk és szaporodjunk”? Semmi mást, mint ezt a hét pontos bejelentést. Ugyanis mondhat az ellenzék és bárki, bármely ország kritikát… ha ennek a hét pontnak lesz hatása, akkor mi megmaradunk. Ha pedig ennek sem lesz hatása a demográfiai egyensúly helyreállítására, akkor fölösleges megmaradni… cselédnek, rabszolgának egy olyan Európában, ahol még a határainkat is mások nyitogatják az idegen megszállók előtt…

Ma arra kell koncentrálni, hogyha esetleg, e hét pontnak köszönhetően tényleg sokasodnánk, akkor legyen, aki értékes embereket nevel majd a kis jövevényekből, és végre igazságot tanítsunk nekik, hogy ők is megtarthassák maguknak ezt a Kárpát-hazát, a történelmi Magyarországot. S mint őseink, ne azt lessék, hogy egy-egy gyermek után mennyit ad az állam, hanem azt, hogy miként maradhat meg a haza hazának, az anyaföld anyaföldnek, a nemzet nemzetnek… akár köménylevesen nevelve is a következő szabad, magyar generációkat…

Stoffán György blogja