Igen, történelmi filmeken is dolgozunk! Fáj, ugye?
- teszi fel a kérdést Rákay Philip a közösségi oldalon.
A ballib média ma is kitett magáért. Nem győzték egymástól átvenni hírt: Rákay Philip az Aranybulláról készít filmet állami támogatásból, aminek nem csupán egyik írója, de producere is lesz. Micsoda skandalum!
Halkan jegyzem meg, egyelőre csupán arról van szó, hogy pályáztunk egy forgatókönyv ötlettel az Aranybulla 800. évfordulójára készülve, amelynek továbbfejlesztését a Nemzeti Filmintézet támogatja. Ami természetesen még messze nem garancia arra, hogy valaha film is lesz belőle.
Ballibék ilyenkor persze rögtön úgy tesznek, mintha valami bűnös mutyit lepleznének le, s egyből görcsösen bizonygatni kezdik úgy a pályázók, mind a bírálók inkompetenciáját.
Az én diszkreditálásom évek óta azzal az igen fantáziátlan és minden kreativitást nélkülöző toposszal történik, hogy „Rákay az egykori zenetévés műsorvezető”. Nagyjából ezt képesek menetrendszerűen előhúzni a ballib firkászok, ami - valljuk meg - elég szerény intellektuális teljesítmény...
Az ő vélt igazságukat ugyanis - miszerint értelmiségi, vagy művész csak haladó, balliberális lehet, jobbos, patrióta, azaz mucsai pedig soha - szerintük az bizonyítja a legjobban, hogy húszéves koromtól ifjúsági és zenei műsorokat is vezettem. Valóban. Még korábban pedig óvodás is voltam... Az aztán a hozzá nem értés csimborasszója...
Érdekes módon, az valahogy mindig kimarad függetlenék felsorolásából, hogy az időközben gyorsan elröppent évtizedek alatt elvégeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karát, ahol - többek között - művészettörténetet, művészetfilozófiát, színház- és filmesztétikát tanultam, hogy idén harminc éves televíziós pályafutásom alatt több televíziócsatorna létrehozója, alapítója, programigazgatója voltam, hogy több ezer! kulturális- és portréműsort jegyzek műsorvezetőként, kreatív producerként, s hogy egy kiváló történészekből és szerkesztőkből álló csapat élén elkészíthettem minden idők talán legátfogóbb, 150 epizódból álló, hiánypótló történelmi televíziós sorozatát a Szabadság tér ’56 és a Szabadság tér ’89 címűt. Mindez persze mit sem számít, lényeg a velem kapcsolatos negatív percepció örökös bizonygatása...
De lapozzunk! Nem vertem eddig nagydobra, de évek óta történelmi sorozatok és mozifilmek forgatókönyvein, ötletein dolgozom, kiváló kollégáimmal, barátaimmal együtt. Mert jó ideje nehezen viselem, hogy a magyar történelem legszebb fejezetei, legtanulságosabb epizódjai, legnagyobb hősei és hőstettei, vagy akár kudarcai nincsenek minőségi módon, izgalmasan, fogyaszthatóan, de nem felszínesen, filmekben, sorozatokban elmesélve.
Az Aranybulla története csupán egy a feldolgozandó „adósságok” közül, de hosszan sorolhatnám, mi minden van még a tarsolyunkban. Ahogy - tudomásom szerint - sok más kiváló magyar producer és forgatókönyvíró is jobbnál jobb filmtervekkel pályázik. Hamarosan megéljük majd, hogy nem csak a Kőszívű ember fiait meg az Egri csillagokat lehet előhúzni, amikor a legfiatalabbaknak magyar történelmi filmet szeretnénk mutatni.
Amióta ugyanis Káel Csaba vezeti a Nemzeti Filmintézetet, végre komoly nyitottság és megalapozott szakmai háttér segíti az ilyesfajta, identitás- és nemzeterősítő filmes törekvéseket, amelyeknek nem is olyan sokára kézzelfogható, látható eredményei is lesznek.
Éppen ez fáj sokaknak. Hadd fájjon!!!
